Tar Csaba
A dopping és a sportjog kapcsolata magyarországi és
nemzetközi viszonylatban
Mottó:
“Tisztességes vagy te, Sport
Ha tőled jő igaz kincs a dicséret,
Mert csak derék munkával nyerhető.
A versengésnek görbe útján
S hitvány fogadások sorsa büntetés.
És megvetéssel sújtanák, aki
a pálmát álnok csellel küzdené ki.”
(Pierre de Coubertin: Óda a Sporthoz)
-részlet-
I. Bevezetés
A sportszellem és a fair play mindvégig meghatározó tényező volt a sportéletben.
Az évszázadok során a sportolók mindenáron való győzni akarása mind inkább arra készteti az egyéni- és csapatsport résztvevőit, hogy eredményeikben mind jobb és jobb teljesítményt érjenek el. Ezáltal sokan saját egészségük rovására is különböző teljesítményfokozó szerekhez, nyúltak, illetve nyúlnak annak bizonyítására, hogy az adott sportágban ők a legjobbak. Ez legfőképpen akkor vált jellemzővé, amikor a sport “elüzletiesedett”.
A nemzetközi sportszövetségek és egyéb sportszervezetek között különböző kapcsolatrendszerek alakultak ki. Így a(z):
· NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság);
· EOC (Európai Olimpiai Bizottság);
· AGFIS (Olimpiai Sportágak Szövetsége);
· ENGSO (Európai Nem Kormányzati Sportszervezetek Szövetsége);
· FISU (Nemzetközi Egyetemi Sportszövetség);
· Egyéb Nemzetközi Sportszövetségek;
A nemzeti szövetségek kapcsolatrendszerében fontos megemlíteni a:
· Nemzeti Olimpiai Bizottságokat;
· Nemzeti Sporthivatalokat;
· Nemzeti Szövetségeket;
· Nemzeti Doppingellenes Koordinációs Testület;
· Egyéb Nemzeti Sportszövetségeket;
· Megyei Szövetségeket;
· Sportklubokat, egyesületeket;
· Szakosztályokat;
· Egyéb sportszervezeteket;
A fent említett bizottságok, szövetségek és egyéb, a sport irányításával foglalkozó szervezetek mindegyikében megtalálható a dopping szabályozásával kapcsolatos kérdések rendezése, amely elsősorban az adott ország jogrendszerébe tartozó doppingtilalmakat alkalmazza és hajtja végre, amennyiben doppingvétség kérdése állna fenn. Azonban nem lehet ebben a fontos kérdéskörben figyelmen kívül hagyni a nemzetközi egyezményeket sem. Többek közt, mivel hazánk tagja lett az Európai Uniónak, és így a közös páneurópai együttműködések figyelembevétele elengedhetetlenné vált a határok “megnyitásával”. A későbbiekben visszautalnék a fentebb említett szervezetek dopping szabályozására.
II. A dopping
fogalma, kialakulása és fajtái
“Amióta a kimagasló emberi teljesítmény dicsőséget és rangot jelent, megtaláljuk nyomait annak, hogy az emberek valamilyen természetes vagy mesterséges szerrel próbálják szervezetüket a mindennapi feladataik ellátásához szükséges nagyobb teljesítményre késztetni.”[1] A középkorban és azt megelőzően is fogyasztottak olyan szereket csaták során, lovagi tornák alkalmával, amelytől extázisig fokozódott szellemi vagy fizikai állapotba kerültek. Emellett lovaiknak is adtak valamilyen szert, amitől rúgták, harapták az ellenséget. Például a rómaiaknál büntetést kapott az a hajó, aki lovának verseny előtt ajzószert adott. Az emberiség történetében a dopping fontos szerepet játszott már az antik Görögországban, még ha itt nem is annyira egyértelműen. Itt kerültek elsőként megrendezésre a szervezett sportjátékok (olimpiák). A történelmi írásokból tudjuk azt is, hogy a verseny megkezdése előtt 4-6 héttel elkülönítették a versenyzőket, hogy egyenlő körülmények között készülhessenek fel. Hiszen egyesek szerint teljesítményüket táplálkozásukkal fokozták. A görög sportolók hittek abban, hogy különböző állati vagy növényi eredetű szerek fogyasztása javítja képességüket. Így például szolgálhat a híres krotóni Milón birkózó, aki hat olimpián és számos más versenyen diadalmaskodott. A fennmaradt írások szerint a kakasok zúzájában talált kristályt, Alektóriát használt és ezzel magyarázták legyőzhetetlenségét. A mai kor tudománya alapján ez a hiedelem képtelenség: egy ásvány nem képes a gyomorban feloldódni, következésképp nem lehet semmiféle hatása sem. Az eligazítást a kő neve adja: a harcias kakas görög neve: alektór és innen az említett alektória latin megnevezés. Az ókori görög mentalitásnak egyik alapvető tényezője a versengés volt. Kiemelkedő jelentőségét a rendszeres testedzés, katonai felkészítés és nem utolsó sorban az egészség területén is megmutatkozik.
Majd a századfordulón a La Manche csatorna átúszásakor említették elsőként az élénkítő szerek szedését. Igazán nagy fordulat a dopping történelmében akkor következett be, amikor feltalálták a fecskendőt, és elkezdték szintetizálni a különböző gyógyszereket, amely már a kémiát, mint tudományágat kapcsolta ide. A profi kerékpárosok nyúltak legelsőként ezen stimuláns szerekhez. A legelső doppingtörvények nem meglepő módon pontosan azon országban láttak napvilágot, ahol a profi kerékpársport nagy múltra tekintett vissza. Ide sorolható Olaszország, Belgium és Franciaország is. Majd a meg nem engedett teljesítményfokozó szerek a világon megállíthatatlanul terjedtek szét az él-, illetve versenysportban. Amint a televíziózás tért hódított magának, (1950-es évek) onnantól kezdve a versenyeket televízión is követni lehetett, így a reklámipar felfedezte a versenysportban rejlő szinte kiaknázhatatlan reklámlehetőségeket és megkezdődött a hatalmas mértékű pénzáramlás az élsportba. A versenyeken diadalmaskodókat hatalmas díjakkal jutalmazták meg. Így a békés “sporttalálkozók” kemény, gyilkos csatákká alakultak át.
Az első újkori olimpián (1896) a résztvevő versenyzők még szinte mondhatni, szórakozásból, kedvtelésből indultak a megmérettetésen. Az igazi “pálfordulat” akkor következett be, amikor a sportolók látták, hogy micsoda mennyiségű pénztömeg áramlik be a sportba, rájöttek, hogy élversenyzőként pár év alatt népszerű és gazdag emberré válhatnak. Így a cél egy maradt, és mindent e mögé soroltak, még az egészségüket és nem utolsó sorban a becsületességüket, erkölcsösségüket, fair play-hez való viszonyukat is. A sportolókat nem az egészségi károsodása miatt érzett félelem riasztja el a tiltott szerek használatától, hanem inkább a lebukás, eltiltás veszélye.
A következőkben definiálnám a dopping fogalmát.
A szó Dél-Afrikából ered, a kaffer törzsek egy bódító pálinkaféleséget neveztek ennek (dop), amit kultikus törzsi események idején fogyasztottak. Majd a 19. század végén (1889) megjelent az angol nyelvterületen is. Akkoriban még az ópium, illetve érzéstelenítőszer keverékét értették; elsőként lovak versenyeztetésénél alkalmazták (dope). Manapság, ha a dopping szót halljuk általában negatív töltéssel látjuk el, de lehet pozitívan is nézni, hiszen egy cél elérése érdekében “doppingolhatjuk” magunkat például egy vizsga abszolválásáért.
A doppingolás más néven: ajzás, sportversenyeken a versenyzőt serkentő, a szervezetre káros izgatószerek tiltott alkalmazása a nagyobb teljesítmény elérése céljából. Akit doppingvétségen érnek, azt kizárással büntetni rendelik.
“A sportteljesítmények növelése érdekében az élversenyzők egy elenyésző része önmagára (egészségére, személyiségére) nézve károsan ható, a sporterkölccsel össze nem egyeztethető eszközöket használ ezeket […] dopping néven foglaljuk össze.[…] Az a szer vagy kezelés, amely az emberi teljesítőképességet a normális szint fölé emeli, amelynek alkalmazásával az egyénben rejlő lehetőségeket abnormális módon mozgósítják, doppingnak minősül, ennek következtében használója, alkalmazója a versenyből kizárja magát.” [2]
A mai dopping jelentése megegyezik az 1933-as felfogáséval. Innentől kezdve a definíciók orvosi, morális, és etikai jelentésre is kiterjedtek.
Az anabolikus szteroidok és egyéb hormonok megváltoztatták a dopping fogalmát, nem is beszélve a jövő dopping-trükkjéről: a gén doppingról. A hormonok testazonos anyagok, amelyeket a felkészülési időben alkalmazzák, mégis doppinganyagnak tekintjük őket. Alkalmazásuk károsítja az egészséget és sérti a verseny tisztaságát is. Doppinganyagokat orvos nem adhat, de az igazi veszély manapság az, hogy a versenyzők és az edzők próbálják felhasználni. Sokszor nem mondható élesnek a határ a gyógyszer és a dopping között. A megoldás az lenne, ha az orvosok kezébe visszakerülne a gyógyszerelés, akik vállalnák a felelősséget a versenyzők egészségéért.
A fentebb
említett doppingszerek csoportosítása:
A doppingvizsgálatokat szorgalmazók akkor kerültek “reflektorfénybe”, amikor sűrűsödni kezdtek a halálos végű balesetek. Például a római olimpián a dán kerékpáros, Knut Jensen halálos dózisban vett magához amphetamint.
1959-ben foglalkoztak először a doppingüggyel hivatalosan a Nemzetközi Sportorvosi Kongresszuson. 1962-ben, Moszkvában fogadta el a dopping elleni határozatot a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, de a határozat egy ideig csak elvi jelentőségű volt.
1962-ben, Ausztriában a Szövetségi Oktatási Minisztérium létrehozta a radikális megoldásokat célul kitűző doppingbizottságot. Ennek értelmében, akit a bizottság a vizsgálat alapján elmarasztalt, annak például: állami támogatását megvonták, sportlétesítményekből kitiltották.
1964-ben, Franciaországban a szenátus elfogadta azt a törvénytervezetet, amely kimondta, hogy egy évi szabadságveszés is kiróható azon állampolgárra, aki meg nem engedett teljesítményfokozó szert használt, illetve doppingszert ad valakinek. Tehát itt már a jogszabályok erősen felléptek a törvénysértő természetes személyekkel szemben, és a büntetőjogi szankcionálás felütötte fejét a sport területén a “fair play” védelme érdekében.
Egy évre a francia büntetőtörvény kiterjesztése után megjelent a belgáknál is egy hasonló fellépés.
A későbbiekben egyre több szakszövetség, nemzetközi sportszövetség végzett doppingvizsgálatokat. 1999-re változás állt be nemzetközi téren: megalakult a World Anti Doping Agency (WADA), élén Dick Pound-dal.
Megalkották a szabályrendszerüket, és évről évre egyre szigorúbban lépnek fel a versenyeken, ellenőrizve a sportolókat, hogy betartják-e a fair play elvét.
A WADA szabályzatát követi a többi sportszervezet, vele azonosnak, koherensnek kell lenniük. Szabályzata állandó korrekcióra szorul, mivel a tudományos kutatások egyre jobban fejlődnek és a doppingszerek listája is változik.
A doppinganyagok vagy a szervezetbe beépülnek, vagy pedig átalakulnak. Kimutathatók: vizeletből, vérből, verejtékből és nyálból; tehát a testnedvekből.
A vizeletvizsgálatnak nagy előnye, hogy 24-48 órában bevett doppingszerek kimutathatóak, természetesen a hatásai is felfedezhetőek, de a szabályok az anyagok kémiai kimutatását írják elő. A WADA is ezt az eljárást alkalmazza a versenyzők ellenőrzése folyamán. Pontosan szabályozva van a vizeletminta vétele. Az eljárás a doppingvizsgálatot végző bizottság egyik tagja, és a sportoló kísérője előtt történik. Két üvegbe történik a mintavétel, az egyik kontrollul szolgál, a másik a bizottságnál marad. A jelzéssel ellátott a laboratóriumba kerül, ahol a vizsgálatot lefolytatják. Mivel nincs név az üvegcsén (csak jelzés), így biztosítják, hogy a laboratórium ne tudja meg, hogy kinek a vizeletét vizsgálják, illetve ha vita állna fenn, lehetőség van, az érdekeltek előtt a kontroll vizelet megvizsgálására.
A vizeletben sokféle anyag megtalálható, mivel a szervezetből itt távoznak az anyagcsere termékek is. Így gyakran talál a laboratórium ismeretlen anyagokat, de ez még korántsem mutatja azt, hogy az illető sportoló doppingvétséget követett volna el. Ez csak akkor bizonyosodhat be, ha a vizsgálatot végzők olyan anyagot találnak, amely a doppinglistán szerepel. A laboratóriumi eljárásoknak együtt kell fejlődnie a gyógyszeriparral, mivel újabbnál újabb gyógyszerek jelennek meg a piacon.
Manapság a doppingellenőrzés elengedhetetlen folyamat a sportolók ellenőrzésekor. Csak így lehet gátat szabni valamennyire az egyre nagyobb körben terjedő doppinghasználatnak. Sajnos önmagában ez nem elegendő, hiszen őszintébb kapcsolat kellene, hogy legyen a sportolók, edzők és a sportorvosok között. Sokszor maga az orvos írja fel ezeket a szereket, így részükről lenne legfontosabb, hogy elbírálják: egészségkárosodás nélkül milyen fajta gyógyszert vehet magához a versenyző- betegsége, sérülése ideje alatt, illetve milyen gyógyszert kaphat doppingveszély nélkül.[3] Sokszor maguk az edzők sem tudják, mit szed a sportolójuk. Előfordult az is, hogy az orvos partner volt a meg nem engedett teljesítményfokozó szerek alkalmazásában.
A továbbiakban ismertetni szeretném a fentiekben említett doppingolási módszerek közül a vérdoppingot.
Ez
a saját vér-átömlesztés egyáltalán nem új eljárás, de egy időben kikerült a
napi gyakorlatból. Most reneszánszát éli. Amíg a tudósok megbízható
laborvizsgálatokban tudják tetten érni a vétkeseket, akik hormonkészítményekkel
(EPO-val, Nesp) igyekeznek a riválisok elé kerülni, addig a régi technika a
saját vér visszaadásával nem egykönnyen leplezhető le. A sportolótól többnyire
magaslati edzőtábor végén levesznek egy liter vért. Ezt kicentrifugálják,
vagyis különválasztják a vörös vértesteket a plazmától. A plazmát eldobják, a
vértesteket, pedig szárazjég segítségével mínusz 78 fokon lefagyasztják. Amikor
aztán szükség van a fokozott teljesítményre, a konzervet felolvasztják, és egy
nappal a verseny előtt visszajuttatják a sportoló ereibe. Egyszerű és
biztonságos eljárás. Csaknem teljesen olyan, mint egy hétköznapi
várátömlesztés.
A hatása, pedig az EPO-hoz (Erythropoietin) hasonló. Ott is a korongocskák
oxigénszállító képessége játssza a főszerepet. A lényeg: minél több oxigént
visz a véráram az izmokba, annál jobb lesz azok teljesítőképessége. Egy jól
edzett evezősnek a szervezetében körülbelül 3,5 liter vér található. Ha ehhez a
bevetés előtt fél liter vért adnak, akkor az illető terhelhetősége 10
százaléknyit javul. A hatás általában hét-nyolc napig fenntartható. Tudjuk, az
EPO ugyanezt a célt szolgálta, csakhogy ott mindig fennállt a vér
besűrűsödésének és a trombózis kialakulásának veszélye, ami nem ritkán a szív leállásához
vezetett. Viszont az EPO hatásosabb volt, meg aztán annak beadása pár másodperc
alatt lebonyolítható, míg a transzfúzió bizony elég hosszadalmas. Ne feledjük
el azt sem, hogy ha egy sportolótól leveszik a maximális egy liter vért, akkor
annak újratermelése majdnem egy hónapot vesz igénybe.
Ha
több vért adna le a saját vérbankja számára, akkor nem tudna normális
edzésmunkát végezni.
A saját vér tartalék képzésének is megvannak tehát a korlátai, ugyanis a
lefagyasztott vörösvértestek maximum öt hétig tarthatók ilyen állapotban. Egy
maratoni futó esetében jó megoldás a saját vér, de egy hosszú ciklusra,
elhúzódó versenysorozatra már nem annyira. Illetve a Tour de France-on már a
barátok és a kollégák is besegítenek, persze csak azok, akiknek azonos a
vércsoportjuk a támogatott bringással. Egyesek szerint némely istállók saját
donorokat tartanak. Mellesleg a saját vér és az idegen vér keverése aligha
mutatható ki,- legalábbis egyelőre. Most éppen azon dolgoznak a WADA
szakemberei, hogy egy speciális teszttel bizonyítható legyen a saját vérrel
való ügyeskedés az olimpián.
Az egyetlen lehetőség a nagyobb bajok elkerülésére, ha a csalásra hajlamos versenyzőknek nem adunk egérutat. Állandóan elérhetőknek kell lenniük. Ha valaki váratlanul tündököl az olimpián, aztán eltűnik, mintha a föld nyelte volna el, majd négy év múlva megint róla beszél a világ, akkor teljes joggal gyanakodhatunk. A csalókkal vívott párharcban most ott tartanak, hogy körültekintő és részletekbe menő adatbankot állítanak össze az egyes sportolókról, már az utánpótláskorúakról is. Az alapos vérprofil birtokában könnyen kimutathatók az ugrásszerű változások. Valószínűleg 2008-ban, Peking már az epogén olimpiája lesz. Ezt a gént már bevitték a kutatók kísérleti állatokba, majmokba és egerekbe. A szállítójármű egy ártalmatlan náthavírus. Az eredmény lenyűgöző, már csak azért is, mert emberbe fecskendezve az epogén testazonos EPO termelését indukálná, ami pedig kimutathatatlan a legjobb laborban is. Ergo a meccset megint a csalók nyerik…
A jelen “sláger”-doppingszere: a THG, ez egy szteroid család egyikéhez tartozik, amelynek hatása több hónapig tart, ellenben csak egy hétig mutatható ki. Eredete ismeretlen, egy kémiailag előállított drog, valószínűleg az USA-ból származik. Annyira újnak mondható, hogy tudományos irodalma még nem létezik, annyi bizonyos, hogy a gestrinone nevű szteroidhoz köthető. Káros mellékhatásait még nem sikerült felfedezni a kutatóknak, de bizonyos szteroidok általános mellékhatásai jelentkezhetnek a THG használata során is, ilyen lehet például: a májrákosodás, nőknél a fokozott szőrképződés, férfiaknál a kopaszság és csökkent nemzőképesség. Az új szert egy független kaliforniai szervezet végezte el (UCLA). A szervezet a WADA-val és az USADA-val (USA Nemzeti Anti-Dopping Ügynöksége) áll kapcsolatban. Javaslatok születtek arra nézve, hogy kerüljön be a THG a rutin doppingtesztekbe.
A fentiekben már említést tettem a jövő doppingolásáról: a géndoppingról. A tudósok elmondása szerint a sportolók állóképességük, gyorsaságuk, fizikai erejük növelése érdekében génmanipulációt vesznek majd igénybe. Előreláthatólag a 2012-es olimpián fog megjelenni.
Ellenben, Pucsok József, az Országos Sportegészségügyi Intézet tudományos igazgatója szerint nagy valószínűséggel előfordulhat, hogy a pekingi olimpián már lesznek olyan sportolók, akiknek manipulálják a génjeit.
“A szakemberek tisztában vannak azzal, hogy
folyamatosan jelennek meg olyan szerek, amelyeket csak évekkel, évtizedekkel
később lesznek képesek kimutatni a laboratóriumok. Ezért maga a
doppingvizsgálat is reformra szorul, sokkal több vegyületet kellene vizsgálni.
[…] Magyarország egyetlen doppingellenőrző laboratóriuma Budapesten a
Sportkórházban működik. Itt az olimpia előtt az összes kiutazó versenyző vizeletmintáját
megvizsgálták. Nem találtak közöttük pozitívat. Ez azonban nem jelenti azt,
hogy nem doppingolt senki. […] A szakemberek szerint azonban a legmodernebb
laboratóriumok sem képesek teljes biztonsággal kimutatni minden szert. A
teljesítményfokozó növekedési hormon például mindössze 36 óráig mutatható ki a
vérből. Utána már lehetetlen. A jövő pedig a génmanipulációé.”[4]
Több tudós sürgetni kezdte az ilyen irányú tesztek kifejlesztését. A NOB is ezirányú lépéseket megtett, és létrehozta a géndopping tanácsadó testületet. Hugh Montgomery a London College Egyetem genetikusa egyike azoknak, akik az ismert gének sebességre és erőre gyakorolt hatását tanulmányozzák, aki óvatosan nyilatkozik a teljesítmény fokozó genetikai anyagok kimutathatóságáról.
A doppingolás igazi veszélye abban rejlik, hogy az egészség és a sport alapeszméit támadja meg. A doppingoló sportoló felrúgja a tiszta verseny évszázados múltját, és az egészséges szervezet rombolásának céljából teszi azt, mivel az esetek nagy többségében súlyos egészségkárosodást okoz. A NOB úgy vélekedik, hogy minden szer, ami káros az egészségre doppingnak számít.
III. A fair
play elve
A dopping kialakulása, fejlődési története és biológiai hatása után visszatérnék a nemzeti és nemzetközi sportszervezetekhez, amelyek többek közt a doppingelleni küzdelem, a fair play megtartására hivatott többek között.
A fair play fogalmával a Sport Etikai kódexében találkozhatunk többek között. A fair play többet jelent a szabályok betartásánál. Magában foglalja a barátság eszméjét, mások tiszteletben tartását, valamint a megfelelő szellemben való játékot. A fair play nemcsak viselkedési formát, hanem gondolkodásmódot is jelent. Magában foglalja a csalás, a szabályok kijátszása, a doppingszerek használata, a fizikai és szellemi erőszak, a kizsákmányolás, túlzott kommercializálódás és korrupció megakadályozását.
A fair play pozitív fogalom. Becsületesen játszott sport, mint szociális és kulturális tevékenység erősíti a társadalmat és a nemzetek közötti barátságot. A becsületesen játszott sport egyúttal olyan egyéni tevékenység, amely lehetőséget kínál az önmegismerésre, az önkifejezésre, eredményességre stb. Az önkéntes klubok, és sportvezetők széles körű hálózata útján a sport elősegíti a felelősségtudat kialakulását, emellett a sporttevékenységben való felelős részvétel kialakulását is.
Az Európai Unióban a meg nem engedett teljesítményfokozáshoz köthető gyógyszerek terjesztésével, illetve fogyasztásával kapcsolatban sokrétű szabályozás működik. A doppingszer nem mondható önálló kategóriának, hiszen esetenként az ide tartozó készítmények életmentő funkciót is elláthatnak. Attól válhat meg nem engedett teljesítményfokozó szerré, ha nem orvosi előírásnak megfelelő módon alkalmazzák, tehát nem ott, és ahol a gyógyszer valamely betegség gyógyítására előnyös hatással lenne.
A doppingolást mind a versenysportban, mind a szabadidősportban ellenzik, hiszen sérti mindkét helyen a fair play elvét, emellett a velük való visszaélés egészségkárosodáshoz vezethet. Más módon jelentkezik a verseny- és más módon a szabadidősportban. A versenysportban az esélyegyenlőséget sértik igazán, mivel az élsportolók mögött ott található a jól képzett orvosi gárda, így az egészségkárosodás veszélye kisebb, mint a szabadidő-sportolóknál. Itt orvosi kontroll nélkül használnak a fiatalok sokféle készítményt, itt a fair play megsértése kevésbé van jelen, mivel ők “csak” önmagukkal versenyeznek, és nem sértik mások esélyeit.
IV. A
doppingellenes küzdelem, ehhez köthető rendeletek, szabályzatok
A dopping és sport önmagában ellentmondanak egymásnak, mégis tapasztalható bizonyos engedetlenség ezen a terülten, bizonyos mértékű elfogadottság, amikor azt hallani, hogy a doppingolást nem lehet megelőzni. Ha ilyen módon foglalunk állást, akkor a sportot hagyjuk a romjaiba dőlni. A sport meghatározott értéket képvisel, többek között a fair play elvét, önmagunk határainak túlszárnyalását, de minden esetben elfogadható eszközök felhasználásával. Jelenleg a sportolókra nehezedő nyomás és az őket körülvevők befolyása a doppingesetek előfordulásának lehetőségét növelik ugyan, de ezt soha nem szabad elfogadni, ezt a gyakorlatot nem lehet igazolni.
A sportszövetségek, és a sporthatóságok együttműködésére nagy szükség van ezen a területen. Az EU-tagországok ezt már felismerték és kifejezték nyilvánosan álláspontjukat. A doppingellenes küzdelem irányítása kétségkívül a sportszövetségek felelőssége és feladata. A hatóságoknak alá kell támasztaniuk a szövetségek döntését, illetve ösztönözni kell őket a megállás nélküli cselekvésre. A hatékonyság eredményessége a csalások ellen kifejtett gyors reagálástól függ. A doppingellenes küzdelemben nemzetközi együttműködést kell kialakítanunk. Az európai sportnak vezető szerepet kell vállalnia ebben a küzdelemben, a kormányzatoknak pedig elő kell teremteniük a szükséges feltételeket.
A doppingproblémát különböző szempontok alapján mérlegelhetjük. A Bizottság jelentés készítésére kérte az Európai Etikai Csoportot.
A csoport nemzetközi- és tudományközi összetétele garancia arra, hogy doppingügyben mélyreható tudományos elemzést, vizsgálatot folytasson az alábbi fő témákra:
Az Európai Etikai Csoport véleménye és a lausanne-i világkonferencia következtetései alapján az Európai Bizottság megvitatja a pusztító doppingveszély kiküszöbölésének lehetőségeit. Nem szabad megalkuvást, gyengeséget mutatni a doppingellenes harcban, meg kell akadályozni a sport további hanyatlását.
A
doppingellenes tevékenység zökkenőmentes elvégzését különböző rendeletek és
szabályok biztosítják, melyek meghatározzák a dopping fogalmát, megfogalmazzák
a doppingolás tilalmát, kijelölik azok körét, akikre a törvény vonatkozik,
illetve akik kötelesek magukat az ellenőrzésnek alávetni. Ugyancsak utalás
történik a szankcionálás módjára is. Addig nincs baj, amíg a vizeletminta
negatívnak bizonyul. Minden probléma akkor kezdődik, amikor az “A”minta pozitív
lesz, és ilyenkor van nagy szükség egy pontos törvényi megfogalmazásra, mely
elejét veszi sok konfliktusnak. A vétkesnek bizonyult versenyzők rendszerint
nem ismerik el bűnösségüket, és minden eszközt megragadnak valamilyen eljárási
vagy jogi hiba megtalálására, ezzel igyekezvén kibújni a felelősségre vonás
alól.
Az irányadó
szabályzatok, rendeletek:
1.
WADA-szabályzat
2. Doppingellenes Konvenció - Európa Tanács.
3. NOB doppingszabályzata - NOB Orvosi Bizottsága
4. Nemzetközi sportszövetségek doppingszabályzata
5. Hazai sportszövetségek doppingszabályzata
6.
Doppingellenes kormányrendeletek, így pl. a magyar kormányrendelet: 22/2004. (III. 31.), annak
mellékletei és végrehajtási utasításai.[5]
A meg nem engedett teljesítményfokozó szerek tiltásához a jogszabályi kereteket az egyes országok doppingellenes törvényei, rendeletei- így Magyarországon például a(z):
· St. 2.§ (4);
· St. 4.§ (1), (2), (3);
· 39/2004. (III. 12.) Korm. rendelet;
· 55/2004 (III. 31.) Korm. rendelet;
továbbá a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Doppingellenes Chartája, a nemzetközi sportszövetségek vonatkozó szabályzatai, illetve az Európa Tanács Doppingellenes Egyezménye biztosítja. Hiánypótló volt a WADA (World Anti Doping Agency) - azaz a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség - 1999-es lausanne-i megalakítása, melyben NOB-tagok, nemzetközi sportszövetségek képviselői, illetve különböző földrészek országaiból delegált képviselők egyöntetűen elfogadták azt a határozatot, hogy a világméretű doppingellenes küzdelemben szükség van egy mindent átfogó szervezetre, melyet a NOB, illetve az egyes országok kormányai is támogatnak, illetve finanszíroznak. A WADA kifejlesztett egy Doppingellenes Chartát, mely többszöri előzetes egyeztetés után Koppenhágában került elfogadásra (2003. 03. 05). Ennek lett az eredménye, hogy egységes szempontok szerint közelíti meg a doppingolás tiltását, ennek ellenőrzését, szankcionálását, illetve a megfelelő alternatív megoldások bevezetését. Amint látjuk, erre szükség is van, hiszen ma már alig nyilvántartható a különböző sportszervezetek, országok, illetve ügynökségek doppingszabályzata.
Minden ilyen egyezmény ajánlásaiban szerepel az adott országban kialakítandó doppingellenes politika szükségessége, a megfelelő törvényi háttér kidolgozása, a szabványos mintavétel leírása, az egységes büntetések bevezetése, illetve az oktató-nevelő- és információs munka módszereinek leírása. A doppingellenes küzdelem Európában bír a legmélyebb gyökerekkel, ezért különösen jelentős részvételünk minden hasonló jellegű egyezményhez való csatlakozásban, illetve az általuk ajánlott előírások betartásában.
Az Európa Tanács 1989-ben nyilvánosságra hozott Doppingellenes Egyezményéhez az elsők között csatlakoztunk, illetve ratifikáltuk azt.
A
Doppingellenes Egyezmény tartalmazza:
A Doppingellenes Megfigyelő Csoport (Monitoring Group) éves rendes közgyűlésén hazánk képviselteti magát, munkatársaink a munkacsoportok üléseinek többségén részt vesznek. Az Európa Tanács, illetve az Európai Unió minden ajánlását magunkévá tettük. Magyarországon kialakításra került egy olyan doppingellenes politika, melynek alapelvei közé tartozik, hogy mind a versenysport, mind a szabadidősport területén érvényt szerezzünk a tiszta felkészülésnek. Ezt egyrészt minden versenyzőre kiterjedő, bármikor elvégezhető - túlnyomórészt bejelentés nélküli - doppingvizsgálatokkal igyekszünk biztosítani, melyet a sportszervezetektől független, kiképzett mintavételi személyzet végez. Felvilágosító, nevelő, információs munkát különösen az utánpótláskorúak, az iskolai sportban résztvevők, illetve az igazolt versenyzők között meghatározott program szerint végzünk, melynek keretében előadásokon, szimpóziumokon ismertetjük a témára vonatkozó legfrissebb tudnivalókat, évente több kiadvánnyal, szórólappal járulunk hozzá a doppingolást kiváltó alternatív megoldások terjesztéséhez. Az elektronikus lehetőségeinket is maximálisan kihasználjuk; állandó web-oldalt tart fenn a Sporthivatalunk a MOB-bal karöltve, melyen az aktualizált doppinglistától kezdve a bevizsgált étrend-kiegészítőkön át még számtalan hasznos információt közlünk a doppingszerekkel kapcsolatban. 2003-ban egy egész országot átfogó szteroid-ellenes kampányt indítottak el, mellyel nem titkolt célja volt az, hogy a lakosság szabadidősportban rendszeresen résztvevő - főleg testépítőkből álló - rétegét célozzák meg, akik körében meglehetősen elterjedt az anabolikus szteroidok kontroll nélküli fogyasztása. A kampány során többek között bemutattak olyan fiatalokat, akik doppingellenőrzés mellett az általunk javasolt módszerekkel készültek fel, igazolhatóan sikerült olyan mennyiségű, minőségű izomzatot felépíteniük, melyet a testépítő szalonokban eddig csak doppingszerek szedése mellett láthattak. Az akkori GYISM szakértői részt vettek a szabadidősportban tevékenykedő szakemberek oktatásában is, ahol a sportspecifikus étkezéssel, illetve az étrend-kiegészítők helyes használatával kapcsolatos ismereteket oktatták, valamint bemutatták a doppingszerek káros mellékhatásairól készített összeállításukat. Eleget tesznek gimnáziumok, illetve főiskolák meghívásainak is hasonló témákban. A jövő trénereit, testnevelő tanárait képző Testnevelési Egyetemen is rendszeres előadók.
Hazánkban 2001 óta van érvényben a doppingolás tilalmáról szóló Kormányrendelet[6], mely meghatározza, hogy minden igazolt, illetve versenyrendszerben résztvevő sportoló számára tilos doppingszerek szedése, ezt a tilalmat ellenőrzéssel érvényesítjük, melyen ezek a versenyzők kötelesek részt venni, illetve pozitív lelet esetén tudomásul kell venniük a különböző szankciókat, melyek a versenyeredmény megsemmisítésétől, a versenyzéstől való eltiltásig terjedhetnek.
Összegezve megállapíthatjuk, hogy a WADA, illetve az Európa Tanács, valamint a NOB által megkövetelt doppingellenes politika az ebből eredő rendelkezések, végrehajtandó feladatok tekintetében Magyarország nemcsak eurokonform, hanem bizonyos területeken messze a megkövetelt feltételek előtt teljesít.
Nemes András; nemzetközi szaktekintélyű sportjogász “Sportjogi kérdések és válaszok Magyarországon és Európában” c. előadása során elhangzottakból szeretnék idézni egy-két fontos momentumot, amely véleményem szerint elengedhetetlen fontosságú e témakörben.
·
“ A sport erkölcsi és jogi normái nem
mindig konformok egymással. A jogi normák betartása a sporttevékenység
gyakorlásának felfüggesztő feltétele, míg az erkölcsiek olykor csak
kívánalomként jelennek meg. A <<Győzz mindenáron!>> és a fair play
elvei rivalizálnak egymással. Ez utóbbit, pedig győztes útnak tekinti a Sport
Etikai Kódexe. A sport erkölcsi és jogi normarendszere mára nagyjából kialakult
[…]
·
Az egyik legmarkánsabb érdeksérelem a
sportban a tiltott teljesítményfokozás. […] A teljesítményfokozás által
veszélyeztetett értékek, mint a kollegialitás, sportbarátság, szolidaritás,
illetve mindenek előtt az esélyegyenlőség nem kevésbé védendő jogtárgyak, mit
az ember egészségéhez fűződő érdekek. Avagy létezik-e megfogható cezúra valahol
a sportértékek és az emberi jogok között? Az előbb említett jogügyleti
alávetés, mint önkorlátozás csak egy a lehetséges válaszok közül. […]
·
A közérdeklődés miatt megnőtt a sport
bel/külpolitikai jelentősége. Ma már nem magánügy a dopping. Megkérdezhetnénk:
vajon honnan veszi az állam a bátorságot, (mi a jogcíme) hogy beavatkozzék a
sport autonóm ügyeibe? A válasz: ő adja a működéshez szükséges pénz egy részét.
Más esetben a beavatkozás jogcíme az alkotmányból és sporttörvényből folyó
kötelessége, hogy megvédje, pl. az ifjúságot a túlkapások ellen. […]”
V. Az Európai
Unió és a dopping, a WADA kialakulása, feladata
A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA), illetve az Európai Tanács (ET), valamint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) által megkövetelt doppingellenes politika, az ebből eredő rendelkezések és végrehajtandó feladatok tekintetében Magyarország eurokonformnak mondható és emellett egyes területeken a megkövetelt feltételek előtt teljesít.
Az Európa Tanács már a hatvanas években felhívta a kormányok és az ifjúsággal foglalkozó társadalmi szervezetek figyelmét a kábítószer-fogyasztásnak és a sportolók körében rohamosan terjedő doppingszerek alkalmazásának veszélyeire. Később az Európa Tanács Sportfejlesztési Bizottsága és a Doppingellenes Konvenció Monitoring Csoportja kormányzati és nem kormányzati szervek támogatásával, utóbbiak között kiemelten a nemzetközi szövetségeket koordinált, ellenőrző tevékenységébe kezdtek. A Monitoring csoport az elmúlt évtizedben figyelemreméltó kutatási, elemző munkát is folytatott. Az ET Doppingellenes Konvencióját és a sport etikai kódexét számos európai ország parlamentje ratifikálta ugyan, de a dopping a sportban világméretű elterjedése világméretű intézményrendszernek, egy antidopping világügynökségnek a felállítását tette szükségessé.
Az Európai Unió tagállamainak sportért felelős miniszterei 1998-ban paderborn-i konferenciájukon, majd a nemzetközi olimpiai mozgalom prominenseinek találkozóin konkrétan felmerült a doppingellenes küzdelem világméretűvé kiterjesztése. A kezdeményezést a NOB vállalta.
Az EU-Bizottság felhatalmazta Viviane Redinget a sportügyek miniszterét, hogy tárgyaljon a NOB-bal a világügynökség felállítását és működtetését érintő kérdésekről. Romano Prodi, az EU-Bizottság elnöke szerint is itt az ideje annak, hogy EU-szintű, összehangolt küzdelmet folytassanak a kormányok és a sportszervezetek a doppingszerek forgalma és fogyasztása korlátozására, a megelőző intézkedések meghozatalára.
Az ügynökség létrehozása válasz arra a megdöbbentő botránysorozatra, amely sokkolta a sportvilágot az elmúlt néhány évben. Az ügynökségnek azért kell rendelkeznie egységesen elfogadott vizsgálati eljárással és kritériumokkal, hogy ki lehessen küszöbölni a különböző laboratóriumok gyakorlatából származó eltéréseket és módszereket, a tiltott anyagokat és az ítéleteket illetően. Jelenleg a NOB, sportszövetségek, az egyes tagországok hatóságai gyakorlata között kivédhetetlenek az eltérések.
Abszolút nemzetek feletti, átfogó EU-s doppingpolitika nem létezik, a lépések összehangolása viszont fontosnak mondható. Az Európai Unióban régóta megtalálható a sokrétű szabályozás példái, amelyek a tiltott és üldözendő teljesítményfokozó gyógyszerek terjesztésével és fogyasztásával kapcsolatosak. Az egyes országok saját antidopping-törvényei mellett ilyen irányúnak mondható az Európai Tanács 1989-es doppingellenes egyezménye, ehhez Magyarország az elsők között csatlakozott; a NOB antidopping chartája, de igazán nagy lépésnek az 1999-ben, Lausanne-ban megalapított Nemzetközi Doppingellenes Ügynökséget, más néven: a WADA-át tartom, amely a legszélesebb nemzetközi részvételre alapozó megállapodásnak tekinthető, s ennek hazánk is tagja lett. Ez az a nemzetközi, az Európai Uniót is magába foglaló szervezet, amelyet a NOB, a különböző nemzetközi sportszövetségek és országok hoztak létre, elfogadva azt a határozatot, amely szerint a WADA a világméretű doppingellenes harcnak az az átfogó szervezete, amelyet a NOB mellett az egyes aláíró országok kormányai is támogatnak.
A szervezet célja a doppingellenes küzdelem világméretű, intézményes segítése, a megelőzés és a felvilágosítás hatékonyságának növelése, valamint tudományos kutató tevékenység ösztönzése, anyagi támogatása. A szervezet tagjait az olimpiai mozgalom szervezetei, illetve a hatósági, kormányzati, kormányközi szervek delegálják.
Az ügynökséget alapítványként, a vonatkozó svájci törvények alapján jegyezték be. Alapító elnöke Richard W. Pound, a NOB alelnöke.
Az első vezetőségi ülésen meghatározták a szervezet tevékenységeit:
6. laboratóriumi akkreditálás.
A WADA támogatja, és nemzetközi szinten koordinálja a doppingellenes harc minden formáját a sportban. Együttműködik a kormányközi szervezetekkel, kormányszervekkel, nemzetközi sportszervezetekkel, hivatalos és civil testületekkel, amelyek részt vesznek a doppingellenes küzdelemben, mindenekelőtt a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal (IOC), a Nemzetközi Sportszövetségekkel (IF), a Nemzeti Olimpiai Bizottságokkal (NOC) és a sportolókkal.
Az ügynökség közösen elfogadott, hatékony standardokat dolgoz ki, a nemzetközi szinten elismert eljárásoknak megfelelőt, különös figyelemmel a versenyen kívüli vizsgálatokra és a sportolókkal szembeni egyenlő bánásmódra valamennyi sportágban és valamennyi országban. Az ügynökség segít azon országoknak, ahol még nincs megfelelő intézmény, felszerelés, szakmai háttér.
Nemzeti és nemzetközi antidopping-szervezetek konfliktusában az ügynökség békítő szerepet vállal. Javaslatokat, véleményeket tehet a harmonizációra. Összeállítja, módosítja a tiltott anyagok listáját, közhírré teszi és a lista a tárgyév január 1-én lép hatályba. Kivéve, ha az év közben történik módosítás. A hatályba lépés idejét ebben az esetben az ügynökség külön határozza meg. Ösztönzi a versenyen kívüli, be nem jelentett doppingteszteket. Az ellenőrzés középpontjában a nemzetközi élvonalba tartozó sportolók szerepelnek.
Az ellenőrzést elvégezhetik:
Védi a magánszférát és a személyes adatokat antidopping-ügyekben. A WADA támogatja a harmonizált szabályok, fegyelmi eljárások, szankciók kidolgozását, alkalmazását, de a sportolók jogait is figyelembe veszik. Prevenciós programok kidolgozását vállalja.
VI. Mai fő
probléma az európai sportban
Ismét napirendre kell tűzni a doppingellenes küzdelmet, a sportban nagy kockázatot jelentő doppingolás megszüntetését. A doppingellenes intézkedések, törvények hatástalanok, képtelenek megszüntetni a doppingmódszerek alkalmazását. Mind erősebbé válik a követelés a nemzetközi és az európai összefogás erősítésére, a doppingellenes küzdelem erősítésére, a sportot fenyegető veszély elkerülésére. Ebben a WADA fontos szerepet vállal, a dopping visszaszorítása érdekében.
VII. A
tagállamok doppingpolitikája:
A kilencvenes években felmerült az Európai Közösség részéről az az igény, hogy meg kell alkotni a tagállamok sportjának felépítését, működését, kormányzati és nem-kormányzati (civil) szféra érvényességi körét, hogy a tagállamok egymás között összehangolt együttműködést lehessen kialakítani. Némely országban az önszerveződő sport területén törvényi garanciák nyitnak szabad utat, más országokban a társadalmi eredetű sportfejlődés és működés szabályokkal van vegyítve, illetve állami ellenőrzéssel. Ellenben találhatunk olyan országokat is, amelyekben nincs törvény a sportról.
Például:
· Ausztriában átfogó intézkedések születtek a sportszektorban; ratifikálta az Európa Tanács Konvencióját, aminek alapján a szövetségi kormány felhatalmazhatta a sportszövetségeket a doppingvizsgálatok elvégzésére.
· Belgiumban a sport alapját a klubok alkotják, 90 sportszövetséghez igazodnak. Ezen sportszövetségek mindegyike tagja a Belga Sportszövetségnek, ellenben a Belga Olimpiai Bizottságnak csak egy része. A válogatottak és az utánpótláskeretek tagjai rendszeresen, hivatalból vesznek részt doppingellenőrzésen. A sportszövetségek kérhetnek technikai és anyagi segítséget az általuk tervezett doppingpróbák lebonyolításához.
· Egyesült Királyságban a legtöbb törvény érinti az egész térséget, de sajátos, helyi viszonyoknak megfelelően az államalkotók saját törvényeket is hozhatnak. Nincs írott alkotmányuk, így nincs a parlament által jóváhagyott sporttörvényük sem. Kiadnak azonban nem kötelező erejű irányelveket, ajánlásokat a sportról a különböző kormányzati testületek. Nincs még az Egyesült Királyságnak doppingtörvénye. Ugyanakkor kormányzati támogatással folyik a doppingellenőrzés. A nem-kormányzati sportirányításban meg kell említeni a Fizikai Rekreáció Központ Tanácsát (FRKT), amely támogatja a verseny,- illetve szabadidősportot. Működésében hangsúlyt kapott a doppingellenes küzdelem.
VIII. A
dopping elleni küzdelem az EU-ban
A doppingolás megítélése az Európai Unió tagállamai között igen változónak mondható. Egyes tagállamok, például Spanyolország és Nagy-Britannia, doppingellenes jogszabályokat fogadtak el, összhangban a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal és a nemzeti sportági szövetségek szabályaival. Más tagállamokban, például Olaszországban vagy Németországban, a szabályozást a nemzeti szövetségek végzik. Franciaország büntetőjogi szankciókat is bevezetett a tiltott szerek használatával szemben. A sokféle szabályozás a személyek, az áruk, szolgáltatások szabad áramlásának útjában állhat. Előfordulhat, hogy egy sportoló használhat valamilyen szert az egyik tagállamban, míg máshol ugyanez a szer tiltólistán van.
Az Európai Unió a doppingprobléma ellen harcol, és a különböző politikák, illetve a bel-és igazságügyi együttműködés keretében kíván harcolni a jelenség ellen.
Az 1992-es barcelonai olimpia fényében az Egészségügyi Miniszterek Tanácsa határozattal fogadott el egy dopping elleni magatartási kódexet. A kódex célja, hogy az érintett szervezetek, személyek, együttműködése erősödjön, és fel tudjanak lépni a dopping ellen, a fair play eszméjének népszerűsítésében.
Az Európai Tanács 1998-as bécsi ülésén hangsúlyozta a dopping elleni uniós szintű fellépés fontosságát. A tagállamokat felkérte, hogy az Európai Bizottsággal és a nemzetközi sporttestületekkel együttműködve vizsgálják meg a dopping elleni küzdelem fokozására szolgáló lehetséges intézkedéseket, kiemelve a nemzeti intézkedések jobb összehangolását, koordinációját.
Az Európai Bizottság 1999-ben meghatározta az EU doppingellenes politikájának alapelveit. Amely szerint:
Ez a szabályozás a doppingellenes intézkedések európai szintű támogatását jelenti. Fokozott figyelmet kívánnak fordítani a következő területekre:
1. doppingszerek azonosítására
2. dopping kimutatásának módszereire
3. oktatási, szakképzési és ifjúsági programoknak az információnyújtás és képzés szolgálatba állítására
4. figyelemfelkeltő és prevenciós programokra.
2000 szeptemberében az Európai Parlament egy határozatában felkérte a bizottságot, hogy fokozza a doppingszerekkel, kimutatási módszerekkel, a doppingszerek egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatos kutatásokat, illetve a doppingszerek veszélyeire figyelmeztető információs kampányaiban szóljon a “majdnem-doppingszerek” lehetséges káros hatásairól.
A dopping elleni küzdelemben az EU bizonyos egészségügyi előírásainak is jelentősége van. Irányelve tiltja a gyógyszeripari termékek rendeltetésellenes, illetve meg nem engedett formájú vagy dózisú használatát. Figyelembe kell venni a terjesztésre és az orvosi rendelvényre, illetve a reklámozásra vonatkozó előírásokat.
Az unió sportminiszterei arról döntöttek 2003-ban, hogy jogilag kötelező érvényű megállapodásra van szükség, amelyek kidolgozását az UNESCO hatáskörébe utalták, az Európai Tanács vonatkozó konvenciójára alapozva. Az UNESCO főigazgatója szakértői csoportot jelölt ki az új nemzetközi doppingellenes egyezmény kidolgozására. A szakértői csoport várhatóan 2006-ra véglegesíti a szöveget, így az már a pekingi olimpián alkalmazható lesz.
IX. A
lausanne-i Nyilatkozat a doppingról
Tekintettel arra, hogy a teljesítménynövelő eljárások ellenkeznek a sport és az orvosi etikával, megsértik az olimpiai mozgalom szabályait, valamint fenyegetik a versenyzők és általában véve a fiatalok egészségét; továbbá felismerve, hogy a doppingelleni küzdelem mindenkit érint: az olimpiai mozgalmat, többi sportszervezetet, a kormányokat, kormányközi és nem kormányzati szervezeteket, a világ sportolóit és ez utóbbiak környezetét. A Doppingellenes Világkonferencia, a NOB, a kormányok, a kormányközi és nem kormányzati szervek, a nemzetközi sportszervezeteket, a nemzeti olimpiai bizottság és a sportolók az alábbi nyilatkozatot teszik:
Az olimpiai esküt ki kell terjeszteni az edzőkre és más vezetőkre, és annak szövege foglalja magába a becsületesség, az etika és a fair play betartását.
A nevelési- és megelőző kampányokat intenzívebbé kell tenni és elsősorban a fiatalokra, a sportolókra és azok környezetére kell koncentrálni. Teljes átláthatóságot kell biztosítani az összes doppingellenes tevékenységben, eltekintve attól a bizalomtól, amellyel a sportoló emberi jogait védjük. Partneri viszonyra kell törekedni a doppingellenes kampányok során a médiumokkal.
Az olimpiai mozgalom doppingellenes kódexe a doppingelleni küzdelem alapjának tekinthető. A dopping a meghatározás szerint, olyan mesterséges eljárás használata, amely potenciálisan káros a sportoló egészségére és (illetve) vagy képes teljesítményét növelni, vagy pedig az olimpiai mozgalom doppingellenes kódexében szereplő anyag jelenlétének kimutatása a sportoló szervezetében, vagy egy ott szereplő módszer használatának bebizonyosodása. Az olimpiai mozgalom doppingellenes kódexe vonatkozik minden sportolóra, edzőre, oktatóra, vezetőre, valamint az összes orvosra és egészségügyi személyre, akik olyan sportolókkal foglalkoznak, illetve olyan sportolókat kezelnek, akik az olimpiai mozgalom keretén belül versenyeken részt vesznek, vagy arra készülnek.
A doppingvétségre vonatkozó szankciókat a verseny alatti és versenyen kívüli ellenőrzések nyomán állapítják meg.
A sportolók, a nemzeti olimpiai bizottságok és a nemzetközi sportszövetségek kívánságának megfelelően a jelentősebb teljesítményfokozó szerek és eljárások használatáért a minimálisan kötelező szankció a sportoló 2 éves eltiltása minden sporteseménytől első vétség esetén. Azonban olyan specifikus, kivételes körülmények esetén, amelyet első fokon az illetékes nemzetközi szövetségek értékelnek, elképzelhető a 2 éves büntetés módosítása. Kiegészítő szankciók, vagy intézkedések is alkalmazhatók. Szigorúbb szankciók vonatkoznak az olimpiai mozgalom doppingellenes kódexét megsértő edzőkre, vezetőkre.
Független Nemzetközi Doppingellenes Testületet kell felállítani oly módon, hogy az az olimpiai játékokon működőképes legyen. Ezen intézmények feladata, pl. az összes érintett fél által közösen meghatározott célok megvalósításához szükséges különféle programok koordinálása. E programok között különös figyelmet kell szentelni az alábbiakra: versenyen kívüli ellenőrzések bővítése, a kutatások összehangolása, a megelőző és nevelő tevékenységek elősegítése, valamint a vizsgálatokra és felszerelésekre vonatkozó tudományos-technikai normák és eljárások harmonizációja. A NOB kezdeményezésére 3 hónapon belül összeül egy olyan munkacsoport, amelyben helyet kapnak az olimpiai mozgalom, a sportolók, a kormányok és kormányközi szervek képviselői, hogy meghatározzák a Testület felépítését, célját és finanszírozási módját. Az olimpiai mozgalom vállalja, hogy 25 millió USD-t juttat a Testületnek.
A NOB, a nemzetközi szövetségek és a nemzeti olimpiai bizottságok megtartják saját jogkörüket és felelősségüket abban, hogy a doppingszabályokat saját eljárásainak megfelelően és a Nemzetközi Doppingellenes Testülettel együttműködve alkalmazzák. Következésképpen első fokon a döntések kizárólag a nemzetközi szövetségekre és a nemzeti olimpiai bizottságokra, illetve az Olimpiai Játékok idején a NOB-ra tartoznak. A fellebbezésekkel kapcsolatban a nemzetközi szövetségek és a nemzeti olimpiai bizottságok elismerik a Nemzetközi Sportbíróság (CAS) fennhatóságát, miután saját jogorvoslati eljárásaikat kimerítették. A fegyelmi eljárás során biztosítani kell a sportolók és jogaik védelmét, ezért minden alkalmazandó eljárásban rögzíteni kell az olyan általános jogelveket, mint a jog a meghallgatásra, a jog a törvényes képviselethez, jog a bizonyítékokra és tanúkra való hivatkozáshoz.
Erősíteni kell a sportszervezetek és a kormányszervezetek közötti együttműködést a doppingellenes harc terén a felek jogkörének megfelelően. Együtt kell fellépni a nevelés, a tudományos kutatás, a társadalmi és egészségügyi intézkedések, valamint a doppingellenes jogszabályalkotás terén.
X. A
koppenhágai doppingellenes charta
A WADA hozta létre a Koppenhágai doppingellenes chartát 2003. március 5-én, amely mintegy kollektív világakarat visszatükrözéseként egyes szempontok alapján rögzíti a doppingolás tilalmát, az ellenőrzést és a szankciókat is. A magyar doppingellenes politika kezdettől fogva arra irányult, hogy a versenysport, sőt jó ideje már a szabadidősport területén is érvényt szerezzen a tiszta felkészülésnek. 2001 óta kormányrendelet is kimondja a doppingolás tilalmát.[7]
Az EU doppingpolitikáját az Európa Tanács Doppingellenes Egyezménye, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Anti Doping Code-ja határozza meg. Mint már fentebb említettem a WADA is elkészítette a doppingellenes szabályzatát, amelynek elfogadása 2003-ban a koppenhágai II. Doppingellenes Világkongresszuson történt meg. A WADA Code és az Európai Tanács doppingellenes szabályozása nem tér el egymástól, szoros összhangban vannak egymással. Az Európa Tanács Doppingellenes Megfigyelő Csoportja évente kétszer ülésezik Strasbourgban, és itt beszámolnak a tagországok az egyezmény bevezetéseinek, illetve hatásainak helyzetéről. Tehát minden országban ki kell dolgozni egy doppingellenes politikát, megfelelő jogszabályi háttereket és egy olyan szervezetrendszert, amelyben a sportszervezetektől teljesen független mintavételi csoport végzi a bejelentés nélküli doppingellenőrzést. Nagy hangsúlyt fektetnek a megelőző tevékenységre. Javasolják a doppingellenőrző laboratóriumok akkreditálását, a doppingellenőrzés rendszerének egységesítését, ISO- akkreditációját. Hazánk tagja már 1990 óta a Doppingellenes Megfigyelő Csoportnak, az egyezményt elfogadtuk, így tehát Magyarország eurokonformnak tekinthető. A 2003-as Koppenhágai II. Doppingellenes Világkonferencián a tagországok elfogadták a WADA Doppingellenes Szabályzatát, így az hatályba is lépett. Ez néhány területen kötelezettséget rótt hazánkra is. Az eddig is elvégzett tevékenységek pontosabbá, átláthatóbbá, részletesebbé váltak. A WADA akkreditáció az athéni olimpia után legalább 2 éves folyamat. Az athéni olimpiai játékokig a mintákat más országban működő akkreditált laborba szállították. A Magyarországon megrendezett nemzetközi versenyek egyik előfeltétele az, hogy a sportág nemzetközi szövetsége csak minősített laboratóriumban bevizsgált minták eredményeit fogadja el. Az ellenőrzés folyamatossá tétele és a biztonság miatt megállapodott hazánk a Bécsben működő doppinglabor vezetőségével, hogy a magyarországi mintákat oda szállítjuk. Ennek fejében 60 EURO kedvezményt kapunk mintánként és ennek értelmében egy minta analízise 170 EURO helyett 110 EURO-ba kerül.[8]
A doppingellenes harc nemzetközi összefogással, a NOB, illetve a nemzetközi szervezetek, szövetségek vezetésével zajlik. Az egyes országok kidolgozzák doppingellenes stratégiájukat, a versenyeken a szűrési rendszert, illetve a nemzetközi normákhoz igazítják saját jogszabályaikat.
XI. A magyar
sportjog, doppingpolitika
Magyarországon a Büntető Törvénykönyv (Btk.) 1998-as módosítása tartalmazta a doppingolással kapcsolatos előírásokat. Hazánkban a doppingolás bűncselekménynek számít, amely miatt akár börtönbüntetés is kiszabható volt. Nyilvánvaló, hogy az élsportoló nem számít bűnözőnek, így a szabályozás a tiltott szerek terjesztőit célozza meg. Azon személyeket fenyegette a jogszabály, akik fiatalokat szerekhez juttatták, és akik mások egészségének tönkretételével gazdagodnak meg.
Ellenben az Alkotmánybíróság a jogszabályt alkotmányellenesnek minősítette 2000-ben, így a Btk. 283/B. §-a kikerült a Törvénykönyvből.[9]
XII. Megelőzés rendszere Magyarországon
Az 1960-as olimpia után sok sportoló esett áldozatául a doppingnak. Így szigorú és élenjáró technikát alkalmaztak a doppingellenőrzések folyamán. Az utóbbi három évtizedben kb. 100 sportoló halálát okozta az orvosi felügyelet nélküli vagy nem kellően ellenőrzött doppinghasználat. Közülük korábban 18-an olimpiai bajnokok voltak.
A doppingszerekkel kapcsolatos jogi szabályozás hiánya nem újdonság az általunk
jelenleg csak sóvárgott mintaországoknak tekintett államok jogrendjében sem, éppen ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy Magyarországon nem olyan a szabályozás, mely nevén nevezve kategorikusan tiltaná a különböző serkentőszerek sportolók általi felhasználását.
XIII. A
magyar doppingellenes tevékenység főbb jellemzői: (A doppingellenes tevékenység
magyarországi rendszere és felépítése)
Tehát doppingellenes tevékenységünk két fő eleme továbbra is az ellenőrzés és a felvilágosítás.
Az ellenőrzés
szempontjai:
XIV. A
doppingellenes tevékenység jogi lényege, dopping mintavételi eljárás
A doppingolás tilalma megjelenik az Olimpiai Bizottság, nemzetközi, illetve hazai sportszövetségek alapszabályaiban, illetve egyes országok doppingellenes törvényeiben, jogszabályaiban. A jogszabályokban az ellenőrzés biztosítja a tisztán felkészülő sportoló védelmét, illetve a csalók lebuktatását, szankcionálását.
Az ellenőrzés történhet bejelentett, illetve be nem jelentett módon. Az előbbit az illetékes sportági szakszövetségek kérhetik az éves versenynaptár figyelembevétel, a Nemzeti Sport Hivatallal történt egyeztetés után. A be nem jelentett ellenőrzés történhet versenyen és versenyen kívül, felkészülési időszakban egyaránt. Ezt a Doppingellenőrzést Kontrolláló Csoport rendeli el. Az ellenőrzésre történő kiválasztás függ a sportág jellegétől, az eddigi pozitív esetek számától, a felkészülési ciklustól és a várható nemzetközi eredményességtől. Az ellenőrzés alapelve az, hogy gazdaságos, célzott és hatékony legyen. A fő hangsúlyt a dopping érzékeny sportágak felkészülési időszakában történő be nem jelentett ellenőrzésekre helyezik. Az ellenőrzés kapcsán levett vizeletminta egy része a magyar doppingellenőrző laboratóriumba kerül, más része akkreditált (NOB által elismert) laboratóriumba kerül. A vizsgálatok költségét a MOB fedezi. A mintavételi csoport kiszállási költségeit – előre be nem jelentett vizsgálatok kivételével – a rendező fizeti. Magyarországon évente körülbelül 800 vizsgálatot végeznek, pozitív esetek száma egy. A laboratórium által elemzett vizeletminták eredményéről a MOB és a sportági szakszövetség kap értesítést, mely a versenyző részére is tájékoztatást ad az eredményről az “A” minta negatív eredmény esetén további teendő esetén nincs. Ha pozitív, akkor a versenyzőt értesítik, aki lehetőséget kap, hogy “B” minta analízisénél kísérőjével együtt jelen lehessen. Ha a “B” minta pozitív, akkor a versenyzőt meghallgatják, és a sportági szakszövetség által történő fegyelmi vizsgálatot lefolytatják. A szakszövetség a körülmények mérlegelése után hozza meg a nemzetközi szövetség szabályaival összhangban lévő eltiltó határozatot, amely stimulánsok esetén 3-6 hónap, anabolikus szteroidok, peptid hormonok és vizelethajtók esetén akár életre szóló eltiltás is lehet. Ugyanilyen eltiltás vár mindazokra, akik a doppingolásban közreműködtek. Amennyiben a versenyző a doppingellenőrzésen nem nyújtja a tőle elvárható együttműködést (amely megjelenik a magyar Ptk-ban is generalclausulaként [Ptk. 4. § (1), (4)]) , vagy a vizsgálatot megtagadja, az szintén pozitív esettel egyenlő elbírálást von maga után.
Doppingellenőrzést
Szervező Csoport:
Az ellenőrzés kapcsán nemzetközileg ajánlott felszerelést használnak, melynek neve velsapak, ez gyárilag fóliázott, zöld, illetve sárga konténerből a benne lévő üvegekből áll, melyeknek ugyanaz a szám található egy kitten belül, és ez a szám a világon sehol nem ismétlődik. Az ellenőrök megbízólevéllel vannak ellátva, rendszeres továbbképzésben részesülnek. A versenyen mindig két ellenőr vesz részt, szükség esetén különböző neműek, mivel a vizeletet az ő jelenlétükben kell produkálni. A kijelölt versenyzőt a “doppingellenőrzésre kijelölő” űrlappal kísérik a mintavételi helyszínre, ahol az általa választott kísérővel jelenhet meg és az eljárás végén aláírásával, igazolja a négypéldányos, kétnyelvű űrlapon a mintavétel korrektségét és azt, hogy az eljárásban nem kifogásol semmit sem. A versenyző előtt lezárt mintavételi edényeket a laboratóriumba szállítják, ahol csak az edényszáma jelenik meg, a versenyző neve nem.
Az edények többé nem nyithatók fel anélkül, hogy az erőszak nyomait ne lehetne észrevenni.
A doppingellenőrző tevékenység egyik legfontosabb része az ellenőrzés és a szankcionálás mellett a megelőzés, az információs - nevelő - felvilágosító munka. Ennek érdekében törekednek a sportolókat és az őket, felkészítő szakembereket ellátni mindazokkal az információkkal, amelyek ahhoz szükségesek, hogy egyrészt elkerüljék a tiltott szerek használatát, másrészt, pedig hatékony alternatívát nyújtsanak sportoló felkészítéséhez.
A Doppingellenes
Kontrolláló Csoport:
Tagjai:
Évente rendszeresen megtartott egyeztető ülésen meghatározza a doppingellenőrzési tevékenységgel kapcsolatos főbb elvi álláspontokat, az ellenőrzés-, a felvilágosítás-, illetve szankcionálás elveit.
XV. A dopping
alternatívája
Monitoring: Magyarország tagja, törvénykezéssel kapcsolatos, illetve kutatási szakbizottság munkájával csak megfigyelőként veszünk részt. A megfigyelő csoport az elmúlt időszak alatt végzett munkájából ki kell emelni az Európa Tanács azon törekvését, amely a tagállam doppingellenőrzés aktivitását egységesíteni, harmonizálni próbálta. Ennek szellemében került kidolgozásra az a két ajánlás, melyek a doppingellenőrzés minden lépését egy elfogadott európai normához próbálják közelíteni a tagállamokban. E két dokumentum kidolgozásában Magyarország is részt vett, és úgy gondolom, hogy ezen információknak a mindennapi életben is gyakorlati hasznát vehetjük.
NOB dopping
definíciója: “Dopping alatt olyan hatékony gyógyszerek, illetve módszerek
alkalmazását értjük, amelyek megkönnyítik a teljesítmény növelésének
feltételeit, és jobb versenyeredményekhez vezetnek. A dopping veszélyes az
egészségre, aláássa a sportról alkotott képet, és a sport célját, tönkreteszi a
tiszta versenyt, a fair play elvét.”
A doppingot etikai és egészségügyi érvek miatt tiltják. Ezek az anyagok, illetve módszerek ugyanis úgy növelik a teljesítményt, hogy használójának egészségkárosodást okoznak. Ugyanakkor azok a sportolók, akik dopping nélkül versenyeznek, hátrányba kerülnek.
XVI. Etikai érv a dopping használata ellen
Sok doppingszert, illetve módszert a mai eszközökkel nehezen vagy egyáltalán nem lehet kimutatni. Szabályok azért vannak, hogy a verseny becsületes legyen. A szabályok nélküli verseny nem jelent élményt sem a sportolónak, sem a nézőnek. Az a sportoló, aki nemcsak maga örömére, hanem versenyezni is kíván, be kell, hogy tartsa az érvényben lévő szabályokat, törvényeket, mert sportolni mindenkinek lehet, joga van, versenyezni azonban nem kötelező.
XVII.
Problémák, hiányosságok
Annak ellenére, hogy a MOB minden szövetségnek évente írásban megküldi a tájékoztatót a sportegészségügy által nyújtott kínálatról válogatott keretek egy része mégsem használja ki ezeket, különös tekintettel a teljesítmény-élettani felmérésre. Ennek számos oka közül csak néhányat sorolnék fel:
XVIII.
Precedensként szolgáló esetek
Két sportágat említenék meg, amelyben precedens értékű dopping-eset, illetve doppingbotrány tört ki. Elsőként Benedek Tibor vízilabdásunk kálváriáját ismertetném, ezután pedig áttérnék az athéni dopping-esetre, amely konkrétan Fazekas Róbertről szólt.
A Benedek-ügy:
A magyar vízilabdában soha nem született még pozitív doppingeredmény.
Benedek Tibor jó néhány éven keresztül klubszinten Olaszországban vízilabdázott. Az olasz bajnokságban rendszeresek a doppingellenőrzések. Szúrópróba jelleggel a hétvégi mérkőzések elején közlik, hogy az adott mérkőzés után lesz-e vizsgálat. Egy évben, egy-egy klubnál kb. tíz vizsgálatot, végeznek el.
A bajnoki elődöntő után a Benedektől levett vizsgálati anyag a kölni laboratóriumba került, a nagy távolságnak miatt, az ellenőrzés után kb. egy hónappal értesült a pozitív eredményről. A tizennégy megvizsgált leletből három pozitív eredmény született.
Riccardo Vannini a szemcsepp használatát előzetesen bejelentette, ezért az efedrin használatáért első fokon maximálisan kiszabható három hónapos büntetést az olasz dopping bizottság figyelmeztetésre módosította.
Vladimír Vujasinovics, a Roma klub által kiosztott előzetesen nem ellenőriztetett vitaminkészítmény beszedésének felelősségét magára vállalta (amennyiben egy klubot terhel a felelősség, az eredményei megsemmisíthetőek, és ezzel veszélybe kerülhetett volna a frissen szerzett bajnoki első helyezés sorsa) első fokon három hónap, másod fokon egy hónap eltiltást kapott.
Mindkét esetben efedrin használatáról beszélhetünk, ellenben egyik sem bizonyult szándékos használatnak és természetesen a készítményekben lévő minimális “dopping”-mennyiség nem befolyásolhatta kedvezően a játékosok sportbeli teljesítményét. Vujasinovics ennek ellenére sem vehetett részt a firenzei Európa-bajnokságon, mert az “véletlenül” beleesett az egyhónapos időszakba.
Benedek Tibor esetében, tehát az anabolikus szteroid “szedésekor” első fokon az olasz szabályok szerint, minimálisan kiszabható büntetés két év.
A doppingvizsgálatot 1999. június 26-án végezték el az olasz olimpiai bizottság megbízásából, a ’99. évi bajnoki rájátszás elődöntőjét követően. A vizsgálati anyagot a kölni laboratóriumba szállították és a pozitív eredményt július 27-én hirdették ki. A kihirdetést követő napokban a sportolót magyar és az olasz sajtó egyaránt azonnal bűnösként könyvelte el. A botrány kitörését követő harmadik napon értesült, hogy egy clostebol nevezetű anyag használatával vádolják. Benedeknél valóban ott volt a “bűnös” krém. Egy trofodermin nevezetű tubus, amit egy évvel azelőtt Olaszországban elvégzett szemölcsoperáció után kapott, amely a nyílt seb gyógyulását segíti elő nedves körülmények között is. A krém összetevői között valóban ott volt a clostebol nevezetű anyag. A krémet a későbbiekben már nem a szemölcs miatt használta, hanem alkalomszerűen kente az ágyékhajlatára, abban az esetben, ha a vizes fürdőnadrág erős bőrirritációt okozna. Vízilabdázóknál ez gyakran előforduló probléma és nehéz megfelelő ellenszert találni az állandó nedvesség és dörzsölés következtében.
Az olasz sajtó megvádolta, miszerint ő a magyar televízióban kijelentette, hogy a krémet a római csapata orvosától kapta, ami a bajnoki cím azonnali elvesztését jelentette volna, ezért a klub írásos cáfolatot és a TV-felvétel másolatát követelte bizonyítékként.
A “B” ellenőrző teszt augusztus végefelé volt a kölni laboratóriumban, ahova orvosaival azért utazott, hogy megszerezze a talált anyag mennyiségének eredményét, alátámassza állítását a krém alacsony tesztoszteron tartalmáról.
Miután a Vízilabda Európa-bajnokság nevezési határideje 1999. augusztus 24.-e volt és ez a “B” teszt időpontját egy nappal megelőzte, így a szövetség lehetőséget kapott az Európai Úszó Szövetségtől (LEN) tizenhat játékos nevezésére, amit a Benedek-ügyben hozott határozat kelte után kell az előírt tizenöt játékosra csökkenteni. Anabolikus szteroid esetében a talált mennyiség mértéke keveset változtat az ügy súlyosságán. Szteroid vagy van, vagy nincs. Miután megszerezték az eredményt Benedekék, és valóban alacsonynak bizonyult, a magyar közvélemény hinni kezdett a többszörös magyar válogatott ártatlanságában. Egy doppingügy esetében óriási jelentősége van a közvélemény hozzáállásának, mivel legtöbben szinte bűnözőként kezelik a megvádolt sportolót, aki hirtelen száműzötté válik.
Első fokon az Olasz Doppingellenes Ügyészség augusztus 30-án (egy nappal a firenzei Európa-bajnokság kezdete előtt) tárgyalta az ügyét. Büntetést nem szabhattak ki, csak felmentették vagy tovább, küldhették az ügyet. Az utóbbi történt meg. Így Benedek egy Eb-aranytól esett el. Szeptember elején másod fokon az olasz fegyelmi bizottság a két éves minimális eltiltást nyolc hónapra csökkentette. Szeptember 27-én, harmad fokon az Olasz Szövetségi Fellebbező Bizottság a nyolc hónapot három hónapos eltiltásra korrigálta. Ekkorra a három hónapból egy már eltelt. Az indoklás szerint, tekintetbe véve az orvosi papírokat, a Benedeket operáló orvos írásbeli vallomását és a műtét kényes jellege miatt a csapatorvos tájékoztatásának hiányát, az ítélet figyelmeztető jellegű volt.
A Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) levélben értesítette Benedeket, hogy meghallgatásra kell mennie Lausanne-ba a novemberben a nemzetközi dopping bizottság előtt.
A bizottság a meghallgatást azzal indokolta, hogy az Olasz Olimpiai Bizottság szabályaival ellentétben (minimum két éves eltiltás) a FINA szabályai szerint az anabolikus szteroid büntetése minimálisan egy év. Az eltérő szabály természetesen érthetetlen, de még érthetetlenebb a FINA felülbírálási joga.
A meghurcolt élsportoló megjelent ügyvédjével november 22-én Lausanne-ban a tárgyaláson. A háromtagú bizottság vezetője egy német jogász volt, Harm Beyer, aki a tárgyalás elején közölte, hogy ne gondolja Benedek azt, hogy népszerűsége a hasznára válhat. A tárgyaláson már kiderült, hogy a bizottság példát akar statuálni ebben a sportágban, ahol eddig nem sikerült doppingesetet felmutatni. Mivel az úszósportban, korábban “szőnyeg alá söpört” dopping ügy látott napvilágot, a szövetség kapva kapott az alkalmon, hogy megkérdőjelezett erejét az első vízilabdázón demonstrálhassa.
A háromtagú tagság döntése tizenöt hónapos eltiltás volt, amit azzal támasztott alá, hogy feltehető, hogy Benedek Németországba ment megvenni a krémben kimutatott anyagot, tartalmazó gyógyszert, de ezen kívül le is fizethette bármely orvost, hogy megfelelő bizonyítékhoz jusson, hiszen az sem tisztázott miért használta a krémet, de lehet, hogy nem is volt krém… A kimutatott alacsony mennyiség, pedig az eltelt idővel magyarázható…
A tizenöt hónapos eltiltás beleesett az olimpiai időszakába is, ami kellő büntetés egy ilyen súlyos mulasztás esetén. Január 11-én összeült a Nemzetközi Sportbíróság (CAS), Lausanne-ban egy svájci döntőbíróval. Ez volt az utolsó lehetőség az ítélet megdöntésére, illetve enyhítésére. Megjelentek az ügyvédek, bírák, a FINA jogásza, a római klub elnöke, Schmitt Pál a MOB elnöke, Benedek orvosa. Di Roberto doktor, aki Benedeket operálta, elmondta, hogy a folyamatosan ázó nyílt sebre felírt krém helyett nem tudott volna más gyógyszert adni, ha tudja is mennyire veszélyes. Hozzátette, orvos létére nem gondolta volna, hogy a vizeletből ilyen tisztán kimutatható a krém szteroid komponense. Ügyvédjei védelmi stratégiái a lex mitior, 1994-ben hozott szabályra alapozódott; miszerint, ha a helyi és a nemzetközi szövetség (FINA) dopping jogszabályai között különbség mutatkozik, minden esetben a sportoló érdekeinek kedvezőbbet kell figyelembe venni és alkalmazni.
A hatodik döntés: tizenöt hónapos eltiltást nyolc hónapra csökkentették, ami visszaadta a Sidney Olimpiai részvétele lehetőségét.
Fazekas Róbert az athéni olimpián történő
pozitív doppingesetének sportdiplomáciai vetülete
A doppingellenőrök figyelme talán azért is irányult fokozottan Fazekas Róbertre, mert egy kb. egy évvel ezelőtt Magyarországon feladott ábrákkal illusztrált névtelen levél felhívta az IAAF, a NOB és WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) illetékeseinek figyelmét Fazekasra és állítólagos doppingolásának módjára. A magyar sportdiplomaták itt is hibáztak, mert bár tudtak a levélről nem tettek meg mindent az irományban foglaltak ellenkezőjének bizonyítására. Ha sportdiplomatáink tudtak, - márpedig tudtak – az ominózus levél létezéséről, akkor fokozottan kellett volna figyelniük Fazekas doppingellenőrzéseire, illetve erőteljesen hangsúlyozniuk kellett volna a rágalmakkal ellentétes, folyamatos negatív mintákat. Sajnos ez nem történt meg.
Mikor a botrány kipattant Athénban diplomatáink a kivárás taktikájához folyamodtak, nem álltak ki a versenyző mellett, nem cáfolták a szárnyra kelt pletykákat (pozitív minta, idegen vizelettel való manipulálás), pedig ekkor Fazekas még hivatalosan is olimpiai bajnok volt. Volt olyan sportvezetőnk is, aki a rendszerváltás előtt oly divatos “amiről nem beszélünk, az nincs is”- taktikát alkalmazta. Pedig a pletykák rövid idő alatt vezető hírré váltak a világsajtóban, de sem a versenyző, sem az illetékesek nem cáfolták azokat.
Ebben a lélektanilag rendkívül kedvezőtlen helyzetben került sor a meghallgatásra, melyen a magyar csapat orvosa és egy másik képviselője vett részt. A meghallgatáson a fentebb ismertetett tényeken kívül egyéb, számunkra pozitív tény nem derült ki. A jegyzőkönyv ugyanis nem volt támadható, képviselőink nem tettek hivatalosan panaszt a MOB-nál. Azt sem sikerült elérni, hogy Fazekas rövid határidőn belül újabb esélyt kapjon az elegendő mennyiségű minta produkálására. Újabb esély lett volna az aranyéremre, ha sikerül elérni, hogy habár a minta az előírtnál kevesebb, de mindenképpen elegendő az analizáláshoz. Tehát ennek megfelelően analizálják azt.(Egy “A” próba teljes körű elvégzéséhez ugyanis elegendő 5 ml vizelet. “B” próbát, pedig csak akkor szoktak végezni, ha az “A” próba pozitív eredményt hoz.)
Mivel újabb tényeket nem tudtunk felhozni igazunk bizonyítására, ezért törvényszerűen az egyetlen lehetséges megoldás következett be: elvették Fazekas aranyérmét.
Az athéni olimpia férfi diszkoszvetésének módosított és jelenleg is érvényes végeredménye az alábbiak szerint alakult: 1. Virgilijus Alekna (litván), 2. Kővágó Zoltán (magyar) 3. Aleksander Tammert (észt). Ezzel párhuzamosan a sportoló akkreditációját visszavonták és kitiltották az olimpiai faluból. Fazekas ekkor barátaival és Annus Adriánnal elindult autóval Szombathely felé. Meglátásom szerint ez volt a legrosszabb megoldás, amit csak választhatott. Ennél sokkal jobb lett volna, ha Athénban marad (az olimpiai falun kívül) és minden eszközzel megpróbálja elérni, hogy újabb mintát adhasson a doppingellenőröknek. A nehéz atlétikában a doppingolók nagy rész ugyanis anabolikus szteroidokat használ doppingszerként, aminek a szervezetből való kiürülési ideje átlagosan 36-48 óra. Azaz egy gyorsan elvégzett második doppingvizsgálat pozitív, vagy negatív eredménye minden kérdést megválaszolt volna. Ha Athénban marad a sportdiplomácia segítségével, talán elérhette volna, hogy elemezzék az előírtnál ugyan kevesebb, de az elemzéshez elegendő mintát.
Ezzel szemben Ő hazajött, nem is egyenesen, repülővel, hanem autóval Bulgárián és Románián keresztül jóval hosszabb idő alatt. Az utazás módja és időtartama miatt sok emberben felvetődött a menekülés, bujkálás gondolata. Ezt a gyanút Fazekas augusztus 26-án, Szombathelyen adott sajtótájékoztatója sem tudta eloszlatni. A sportoló a verseny óta ekkor állt először a sajtó képviselői elé, ráadásul “hazai pályán”, Szombathelyen. Kijelentette, hogy ártatlan, mindenképpen megpróbálja jogi úton bizonyítani az igazát, és visszaszerzi az aranyérmét. Azt is elmondta, hogy tudja, hogy hibázott. Ha az igazát mégsem tudná bizonyítani, akkor Pekingig folytatja sportolói pályafutását, és ott próbál újabb olimpiai bajnoki címet szerezni. De jó néhány kérdésre nem, vagy nem kielégítő választ kaptunk: Pl. Miért nem íratta be a jegyzőkönyvbe az ellenőrök szokatlanul durva bánásmódját? Miért nem élt a felajánlott lehetőséggel és követte az ellenőröket a faluba, hogy ott más körülmények között adjon mintát? Hol tartózkodott a vizsgálatot követő éjjelen, és másnap? Miért nem konzultált a MOB vezetőivel és kért a NOB-tól új mintaadási lehetőséget? Miért választotta a hazatérésnek ezt a bonyolult, hosszadalmas módját?
A Fazekas-sajtótájékoztatót megelőzően a Magyar Olimpiai Bizottság augusztus 25-én Athénban tartott tájékoztatóján Schmitt Pál elnök úr cáfolta a felröppent álhíreket:(pozitív minta, idegen vizelet leadásának kísérlete), valamint bejelentette, hogy Fazekast a NOB Doppingolás Elleni Szabályzat 2. 3 bekezdése alapján nem megfelelő mennyiségű minta adásáért és a vizsgálat helyszínének elhagyásáért fosztották meg aranyérmétől. Tehát doppingeljárási okokból és nem pozitív minta miatt. Schmitt Pál azt állította, hogy Fazekas által adott 25 ml mintát nem vizsgálták meg.
Ezzel szemben Kamuti Jenő a NOB orvosi bizottságának magyar tagja azt állította, hogy a mintát megvizsgálták és az negatív eredményt hozott.
A MOB-sajtótájékoztatón sok egyéb kérdésre sem hangzott el megfelelő válasz: Miért egy csapatorvos tartózkodott a helyszínen Fazekassal, miért nem egy markánsabb, jelentősebb személyiség? Miért folytattak halogató taktikát? Miért várták meg a kedvezőtlen döntést, miért nem léptek előbb (tiltakozás, panasztétel)? Miért vártak a NOB hívó szavára, miért nem kezdeményezték ők az újabb mintaadást?
Nem is csoda, hogy Schmitt Pál nem tudott minden kérdésre válaszolni, hiszen ekkor már nemcsak sportolóink védelmével, és az athéni olimpia eseményeivel kellett foglalkoznia, hanem a Magyarországról érkező, személyét érintő támadásokat is ki kellett védenie.
Mindeközben az idő telt és a jogi lépések megtételének végső határideje közeledett és Fazekasnak még mindig nem volt ügyvédje. De ekkor került előtérbe Eva Maria Barki, a Bécsben élő osztrák ügyvédnő, aki Magyarországon eddig inkább emberjogi aktivistaként volt ismert. Szerinte Fazekasnak – és Annus Adriánnak is – jó esélyei vannak az aranyérmeik visszaszerzésére, hiszen a NOB mindkét esetben számos eljárási hibát követett el. Az ügyvédnő határidőben be is adta Fazekas fellebbezését a lausanne-i székhelyű Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz (CAS). Ő képviselte a sportolót a Dick Pound ellen indítandó rágalmazási perben is, ugyanis a WADA elnöke egy nyilatkozatában azt állította, hogy Fazekas megpróbált idegen vizeletet leadni az ellenőrzéskor, ez pedig rágalom. Ugyancsak az ügyvédnő képviselte a sportolót a Magyar Atlétikai Szövetség meghallgatásán is, ami szintén azt hivatott kideríteni: doppingolt-e Fazekas. A Magyar Atlétikai szövetség álláspontja meglehetősen érdekes az ügyben, ugyanis támogatja a CAS előtt, viszont ezzel párhuzamosan felfüggesztette versenyzési jogát.
Eva Maria Barki ügyvédnő bírálta a NOB-ot. A Bécsben élő, de magyar származású ügyvédnő hivatalosan is bekérte az ügyben született iratokat a NOB-tól, majd azokat kiértékelve a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz fordult, mivel a NOB több helyen is hibázott az esetnél. (Annus és Fazekas jogi képviseletét hazánkban Nemes András látta el, mivel a bécsi ügyvédnőnek nem volt Magyarországon érvényes kamarai tagsága.) Az ügyvédnő úgy látta, és a sajtó felé is közölte, hogy a magyar sportvezetés nem támogatta a két sportolót és sokszor a kárukra is cselekedett.
Eva Maria Barki kiemelte, hogy a Fazekas Róbert által adott, kevesellt mennyiségű vizelet a hivatalos szabályzat szerint csak “komoly indok nélkül” számít doppingvétségnek, míg az ügyvédnő által idézett orvosi szakvélemény szerint (melyet egy osztrák sportorvos írt) az adott stressz helyzetben teljesen normális, hogy a magyar diszkoszvető nem tudott produkálni.
Megsértette az ártatlanság vélelmének elvét a Magyar Olimpiai Bizottság azzal a nyilatkozattal, hogy “a versenyzők megsértették a szabályokat, és a következményeket vállalniuk kell”.
A MOB “olyan
helyzetet teremtett, amely alkalmas befolyásolni a Nemzetközi Sportbíróság
előtti eljárást a két atléta kárára.” - Eva Maria Barki ügyvédnő szerint.
Jobban nem is bizonyíthatták volna, hogy nem a vádlott, hanem a vád mellett
állnak. Ezt még súlyosbítja, hogy az athéni fegyelmi eljárásban a védelmet
meghatalmazás nélkül látták el. A tényállás alapos vizsgálata után kitűnik,
hogy nem a két sportoló, hanem a NOB és a WADA nem tartotta be a szabályokat és
az alapvető normákat.
A két versenyzőt két évre eltiltotta az Atlétikai Szövetség Fegyelmi Bizottsága, hivatkozva az 55/2004 (III. 31.) Korm. rendeletre és az atlétikai szövetség szabályzatára.
A rendelet úgy szól, hogy doppingvétséget követ el a versenyző, ha a mintaszolgáltatási kötelezettséget megtagadja vagy a mintaszolgáltatás, azt követően, hogy a versenyző erről írásban értesítést kapott, a versenyző önhibájából elmarad, továbbá, ha a mintavétel rendjét nem tartja be, vagy a mintavételt egyéb módon akadályozza. A fegyelmi bizottság a határozat indoklásában egyébként kitér arra, hogy a versenyzők nem tettek meg mindent azért, hogy tisztázzák ügyüket, noha a szövetséggel és a MOB-bal kötött megállapodásukban benne van, hogy hatékonyan működnek közre a doppingellenőrzés során.
Eva Maria Barki megdöbbentőnek tartotta, hogy a MOB ismét beleavatkozott függőben lévő eljárásokba, és befolyásolni akarta a független grémium döntéseit. Az ügyvédnő levelében azt írta: felháborító, hogy azon a napon, amelyen a perirat minden bizonyítékkal együtt megérkezett Lausanne-ba, Schmitt Pál a sportolók ellen foglalt állást. Barki szerint a MOB első embere el akarta hárítani a saját felelősségét és meg akarta menteni a saját pozícióját. Az üggyel kapcsolatos, hogy Rábold Gusztáv, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke szerint a MASZ nem tehet többet a doppingolás miatt kizárt Annus és Fazekas ügyében, mint amit eddig megtett. A MASZ-elnök ezzel a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének határozatára reagált, amely tudomásul vette a két versenyző kétéves eltiltását.
A Magyar Atlétikai Szövetség fegyelmi bizottsága 2004. 11. 24-én ismételten foglalkozott az athéni olimpián aranyérmétől megfosztott két dobóatléta ügyével. Az ülésén a következő döntés született: a kalapácsvető Annust, aki hazatérte után nem volt hajlandó újabb doppingmintát adni, felmentették, míg a diszkoszvető Fazekast, aki még Athénban nem produkált megfelelő mennyiségű mintát, egy évre eltiltották. Mindkét sportoló bejelentette akkor a visszavonulását. (jelenlegi állás szerint nem kívánják folytatni pályafutásukat)
Jogilag a MASZ nem járt el helyesen, ennek a testületnek ugyanis nincs jogosítványa arra, hogy bárkit is felmentsen. Az IAAF szabályai szerint a MASZ csak mérlegelhetne, hogy a doppingszabály megsértésekor voltak-e rendkívüli körülmények, vagy sem.
A legokosabb és legtisztességesebb az lenne, ha mindenki megvárná a lausanne-i sportdöntőbíróság ítéletét, hiszen ez a testület a világ összes sportszervezete és sportolója fölött áll, vagyis a döntése megfellebbezhetetlen. Döntsenek a bírák így vagy úgy, utána minden, ami korábban elhangzott, értelmét veszítheti. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a különböző döntések, nyilatkozatok befolyásolhatják a döntéshozókat, nem a konkrét döntést, hiszen ez független testület. De az időközben elhangzottakat, leírtakat mindkét fél előveheti, és érvként használhatja a tárgyaláson.
Annus Adrián és Fazekas Róbert ügyében később dönt a nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS).
A két atléta a lausanne-i székhelyű testülettől várja, hogy visszakapja, illetve megkapja olimpiai aranyát. A várakozás tehát tovább tart, újabb teret engedve a találgatásoknak. Nyernek, vagy nem nyernek?
Lausanne-ban már szó sem volt a korábbi vádaskodásról, nem azt firtatták, ki manipulálta a vizsgálatot, és ki nem, ehelyett az eljárás szabályossága, a sportolók és ellenőrök által elkövetett hibák kerültek terítékre. A NOB ügyvédei az Olimpiai Chartára hivatkoztak, Annus azzal érvelt, hogy nem kapott szabályos értesítést az újabb doppingvizsgálatról, Fazekas, pedig szakértők segítségével próbálta bizonyítani, hogy a doppingellenőrök viselkedése váltott ki nála olyan pánikreakciót, amely miatt nem tudott több vizeletet adni. A dobók ügyvédje, elégedetten nyilatkozott a meghallgatások után, s bízik abban, hogy a bíróság döntése kedvező lesz a sportolók számára.
Azonban néhányan más véleményen vannak. A nemzetközi Sportdöntőbíróságot a NOB hozta létre és tartja fenn, s bármennyire függetlennek érzik is magukat a bírák, mégiscsak munkaadójuk ellen döntenek, ha a dobók javára ítélnek. Egy ilyen határozat presztízsveszteséget jelentene nemcsak a NOB-nak, hanem a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökségnek is. Természetesen ne feledkezzünk meg arról, hogy ebben az esetben a NOB-nak meg kellene kérnie a japán kalapácsvetőt, Murofusit és a litván diszkoszvetőt, Aleknát, hogy küldje vissza az aranyérmet…
Amennyiben a lausanne-i testület állásfoglalása elmarasztaló, a magyar szövetségnek újra kell tárgyalnia az ügyet, hiszen novemberben a MASZ Annust felmentette a doppingolás vádja alól, Fazekas eltiltását, pedig két év helyett egy évben határozta meg. Ám még ekkor is kétséges, miként alakul Annus sorsa, hiszen ő semmiképpen sem vétett olyan mértékben az IAAF doppingszabályzata ellen, amiért eltiltás járna. Legfeljebb két olyan eset van, amire az mondható, hogy a doppingellenőrök nem tudták elérni, márpedig az eltiltáshoz három ilyen kell.
A két atléta mindenesetre készül (egy sajtótájékoztatón jelentették be döntésüket), s Fazekas már az olimpiát követően úgy nyilatkozott, hogy két év múlva akkor is visszatér, ha addig nem léphet pályára.
A versenyzőkkel együtt a CAS döntésére váró Magyar Atlétikai Szövetséget (MASZ) derült égből villámcsapásként érte a hír, hogy eközben a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) is a Sportdöntőbírósághoz fordult, megtámadván a MASZ elnökségének határozatát, melyben Annust felmentette, Fazekast pedig egy évre eltiltotta a versenyzéstől. “Váratlanul ért minket a Lausanne-ból érkező felszólítás, hogy nevezzük meg, melyik bírót javasoljuk a döntőbíróság háromtagú testületébe - mondta Rábold Gusztáv, a MASZ elnöke. - Elkeserít, hogy az IAAF a svájci testülethez fordul, hiszen, ha veszítünk, a költségeket nekünk kell állnunk. Legalább tíz ember utazását és szállását, jogászok munkadíját kell állnunk, miközben olyan anyagi helyzetben vagyunk, hogy a minapi fedett pályás Európa-bajnokságra nem tudtunk a kvótánknál több versenyzőt kiutaztatni.”
A MASZ miért nem várta meg határozatával a Sportdöntőbíróság állásfoglalását? Mivel a kormányrendelet kötelezte őket arra, hogy adott határidőig véleményt alkossanak. Tisztában voltak azzal, hogy az IAAF nem feltétlenül ért egyet a magyar szabályzat alapján meghozott döntéssel, de arra számítottak, hogy legfeljebb a korábban megszokottnak megfelelően visszautalja a MASZ-hoz az ügyet.
Gyulai István IAAF-főtitkár így nyilatkozott: “Most jár le az a hatvannapos határidő, amelyen belül reagálnunk kell a MASZ döntésére. Ez egyébként automatizmus, minden esetben ugyanolyan a menetrend. Lehet, hogy szerencsésebb lett volna visszautalni az ügyet a MASZ-hoz, de ennek eldöntése a jogászok dolga, én is csak akkor értesültem a történtekről, amikor a beadvány már elment Lausanne-ba.” Gyulai szerint a MASZ ez esetben annyit tehet, hogy levelet ír a nemzetközi szövetségnek, amelyben kéri, hogy “függesszük fel a kérdés tárgyalását, amíg a Sportdöntőbíróság Fazekas és Annus ügyében nem hoz ítéletet. Az a határozat úgyis mindenkire nézve kötelező.”
A két dobóatléta kétéves eltiltást kapott a Magyar Atlétikai Szövetségtől és a Nemzetközi Atlétikai Szövetségtől egyaránt.
XX. Összegzés
A ’90-es évek végén egyre jobban kezdtek foglalkozni a dopping elleni fellépéssel. Az első ilyen nemzetközi szervezet megjelenése (WADA) óriási jelentőséggel bírt. Létének köszönhetően mind a lausanne-i, mind a koppenhágai nyilatkozat ratifikálja a sportban résztvevők magatartását oly módon, hogy a fair play szabályait tiszteletben tartsák, illetve egészségrombolás ne következzen be a sportolók életében.
A világ nagy része arra törekszik, hogy a WADA és a hozzá tartozó dokumentációs anyag irányelveit minden sportolónak,- bármilyen nehéz is köteles betartani.
Mindez nemcsak az okirat hazájában, hanem a világ minden területén egységesnek kell lennie.
Remélhetőleg, a WADA szigorú fellépése utat nyit arra, hogy a doppingvétségek száma csökkenjen, és így a sport megtarthatja tisztaságát, ellenben ehhez közös összefogásra, együttműködésre van, illetve lenne szükség.
Felhasznált
irodalom
Internet-címek:
[1] http://www.mob.hu
[2] Nádori i.m. 1991 25p.
“A doppinganyagokat hatásuk szerint lehet
csoportosítani. […] Doppingszerek alapvető veszélye, hogy beavatkoznak a
szervezet fáradási és regenerációs folyamataiba, és jó esetben megfordítható
módon, rossz esetben végzetesen megzavarják ezeket a mechanizmusokat.
A doppingszerek a központi idegrendszerre, a szervezet
kontroll szisztémájára hatnak. Az izomtevékenységben érdekelt szervrendszerek
még jelentős tartalékokkal rendelkeznek, amikor a központban már jelentkezik a
fáradás, és ennek nyomán csökken a tevékenység intenzitása. Az edzettség egyik
alapvető ismérve, hogy jól tud mozgósítani, majd részben biológiai, részben
pszichikai úton késlelteti a fáradást. Érthető, hogy a nem edzett szervezetre a
doppingolás […] nagyobb veszélyt jelent, hiszen valóban azokat a tartalékait
mozgósíthatja, amelyek elvesztése már közvetlen életveszélyt jelenthet.” [Frenkl i.m. 222-223pp.]
[3] Ide köthető a precedens értékű Benedek Tibor vízilabdázónk doppingbotránya.
[4] http://wplanet.hu
[5] http://mec.hu
[6] 99/2001. [VI. 20.] Korm. Rendelet
[7] http://www.hhrf.org
[8] hhtp://www. mob.hu
[9] A 47/2000. (XII. 14.) AB
határozat többek közt kiemeli, illetve indokolja álláspontját:
“1. A jogalkotó azáltal, hogy a Btk. rendszerében a
<<visszaélés teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel>> elnevezésű
bűncselekményt a kábítószerrel visszaélés közvetlen szomszédságában helyezte
el, a két bűncselekményt azonos mértékben tekinti társadalomra veszélyesnek. A
doppingszereknek azonban nincs káros hatásuk, nem okoznak függőséget, tehát
használatuk nélkülözi a társadalomra veszélyességet, így nem indokolt e
magatartások büntetőjogi szankcionálása.
2. A kifogásolt jogszabály megkülönböztetés nélkül
"sporttevékenységről" beszél, noha a doppingszerek tilalma csak a
versenysportra vonatkozhat, és csak a sportegyesületek tagjait kötelezheti.
Szabadidősport és magánszemélyek vonatkozásában a büntetőjogi tilalom
illetéktelen állami beavatkozásnak minősül.
3. A kifogásolt jogszabály egyes törvényi tényállási
elemei - a bűncselekmény megvalósulásának törvényi előfeltételeit tekintve -
sértik a jogbiztonság alkotmányos követelményeit, és ekként sértik az Alkotmány
2. § (1) bekezdését, illetve a 8. § (2) bekezdését is.
A bűncselekmény ugyanis bizonyos jogszabályok,
egyezmények, előírások megszegése útján valósítható meg.
Márpedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vagy egyes
sportszövetségek tilalmi listái, szabályai nem tekinthetők jogszabálynak, nem
részei a magyar jogrendnek. Ezen túlmenően, a sporttörvény rendelkezései
ellenére, a kapott törvényi felhatalmazás alapján a Kormány nem alkotta meg azt
a részletes rendeletet, amely a belső jogrendszer keretei között felsorolná a
tilalmazott szereket.
A sérelmezett jogszabály ezen kívül nem állja meg a helyét büntetőjogi
szempontból sem. Nem tisztázza a lehetséges elkövetők körét, nem tartalmazza a
konkrét elkövetési magatartást, illetve a várható szankciót. Az egyes
elkövetési cselekmények határozatlanok, az elkövetők köre aszerint sincs
behatárolva, hogy bárki lehet tettes, felbujtó, bűnsegéd stb.”
Az AB szerint a bizonytalan jogfogalom sérti a jogbiztonságot. A
Btk-beli dopping-jogban csak ilyeneket lehetett találni. Például képlékeny volt
a Btk-ban:
mi számít teljesítményfokozó eljárásnak;