Téglás János Vencel

Összemérhető-e a kutatói reputáció?

 

 

 

 

 

A tudományban a szakmai elismertség egyik legfontosabb mércéje a mások általi idézettség. A leghangsúlyosabb érv emellett az, hogy számszerű adatokkal támaszthatja alá egy szöveg vagy egy szerző hatását, azaz elsősorban ismertségét és ebből következően reputációját. És a tudománymetria számára további számos kutatási lehetőséget nyújt. A számszerű adatokat „kemény szociológiai tényeknek” szokták tekinteni. A tudománymetria szakemberei szerint komoly akadályokat kell leküzdeni, míg értelmezhető adatokhoz jutunk, mondjuk különböző tudományterületek produktivitásának, vagy a tudományos együttműködésnek a méréséhez.

 

A legismertebb problémák az idézettségi mutatók használatában az

- elismerő hivatkozások és bírálatok, cáfolatok megkülönböztetésének a nehézségei,

- az, hogy egy szerző egyes műveinek idézettségeiben rendkívül nagy eltérések lehetnek (P. Bourdieu esetén kb. 0 és 400 között változik ez a szám)

- az idézések konfigurációja szakterületenként eltér, és idővel változik, emiatt a szakterületek egymáshoz csak nagyon körülményesen mérhetők

- az egymást idéző szerzők és a kutatói önidézés kiszűrése is feltétele a helyes összemérésnek

- a szerzői együttműködés, többszerzős munkák esetén csak mechanikus megkülönböztetéseket lehet tenni a szerzőtársak között, például a szövegek szerzői sorrendje alapján

- az idézettséget olyan tényezők is erősen befolyásolják, mint az írás nyelve, megjelenési helye, elérhetősége

- a hivatkozó szöveg helye, az esetleges többszörös hivatkozásokkal egy szerzőre

- a hivatkozás típusa: nem minden hivatkozás tudományos jellegű, vannak például olyan hivatkozások, melyekben egy tudományos munkát forrásként jelölnek meg (egy tudománytörténeti vagy tudományszociológiai munkában a vizsgált fizikai, biológiai tanulmányok)

- a tudományágban dolgozók száma, elrendeződése és ennek időbeli változásai is befolyásolják az idézések mutatóit

- a tudományos kutatás percepciós, együttműködési és pénzügyi korlátai (például egy tudományágon belül nagy számú résztvevő esetén), valamint

- a kutatási területek diverzifikálsága és ennek változásai befolyásolják a mutatók alakulását.

 

Szociológus lévén lekérdeztem a szociológia néhány klasszikusának össz-idézettségi adatait az  Institute of Scientific Information adatbázisban, az SSCI[1]-ben. Ez a közismert és sokat használt adatbázis is óvatosságot követel a felhasználótól, mert – tekintve az indexelt folyóiratok óriási számát, az intézet munkatársai által bevitt adatok teljes körű ellenőrzésének a lehetetlenségét, az elírások nagy számát – az adatok technikai értelemben vett átfogó tisztítása nem lehetséges.

 

Úgy kerestem az adatbázisban, hogy egységesen a szerző keresztnevének egyetlen kezdőbetűjét és családnevét adtam meg, Robert King Merton kivételével. Így a következő számszerű eredmények jöttek ki 2005. április 12-én:

 

„Marx K”                    14000

„Weber M”                 6000

„Foucault M”               4700

„Habermas J”              4300

„Bourdieu P”               3360

„Parsons T”                 3300

„Durkheim E”              2850

„Merton R K”              2700

„Luhmann N”               2000

„Simmel G”                  1500

 

Azaz a Marx életművére hivatkozó összes indexelt publikációk száma hozzávetőlegesen 14000, míg Simmel ennek 1/9-ét éri el csupán, és például a második legtöbb cikkben hivatkozott Weber és Durkheim között is kétszeres különbség adódott. Ez vajon egy rangsora-e a szociológia klasszikusainak, lehetséges-e, hogy ezek a számok átfogóan objektíven mutatják be, hogy melyikük mekkora hatást gyakorolt a tudományra? Számszerűsíthető-e ez a hatás? Kinek-kinek eltérő várakozásai lehetnek a klasszikusok ismertségével, egymáshoz viszonyított tudományos befolyásával szemben. Az én várakozásomhoz képest példának okáért talán Durkheim és Simmel relatíve alacsony idézettsége a legszembeszökőbb, és Foucault nagy idézettsége.

 

A legismertebb tudománymetriai összefüggések, Lotka törvénye[2], a Merton által leírt, később számszerűsített „Máté-effektus[3]” mellett megvizsgálható lenne néhány hipotézis ezzel a listával kapcsolatban:

- Igaz-e, hogy a társadalomkritikai jellegű művek idézettsége nagyobb, mint a többi tanulmányé.

- Igaz-e, hogy az itt látható különbségeknek az az oka, hogy egyes szerzők, például Luhmann, néhány periódustól eltekintve jellemzően egy zártabb tudományos közösség odafigyelését éri csak el, míg mások, például Habermas szélesebb körből, és több tudományterületről is kap hivatkozásokat.

- Igaz lehet-e, hogy az egyes szerzők hivatkozásai között jelentős számú a nem tudományos jellegű hivatkozás, leginkább Marx esetén, vagy inkább Marx tudományon túli jelentősége és ismertsége az oka a tudományon belüli nagyobb tényleges elismertségének?

- Mivel magyarázható Simmelnek a relatíve kis idézettsége? Magyarázható-e az egyes munkáinak eltérő idézettségéből, vagyis például esszéinek gyakoribb hivatkozásaiból az átfogó monográfiáihoz (pl. A szociológia problémája) képest.

- Lehetséges-e kimutatni statisztikailag egy módszertani-elméleti kizáró hatást, azaz hogy a Weber elméletére való támaszkodás miatt esik kevesebb hivatkozás Simmelre. Erre ko-citációs elemzésekkel lehetséges választ adni.

 

Még olyan kisszámú és átfogó adathalmazból is, mint a fenti, számos probléma származik, melyeket kitartó statisztikai elemzésekkel megválaszolhatunk, és egyes szűkebb dimenziókban válaszolhatunk arra a kérdésre, hogy – például a szociológia klasszikusai esetén - összemérhető-e a kutatói reputáció.