Papp Tekla

Rövid bevezetés a német társasági jogba

 

 

 

I.          A német társasági jog

 

       A Német Szövetségi Köztársaságban a társasági jog, mint minden társaságot összefogó jogág, nincs egységesen, külön törvényben kodifikálva. Ennek okaként egyrészt az jelölhető meg, hogy a magánjog részterületének tekintik a társaságokra vonatkozó normákat, és a jogtudomány csak elméletben próbált meg kapcsolódást teremteni a különböző jogszabályokban található eltérő társasági formák között. Másrészt a jogalkotók -a XIX. századtól kezdve- a gazdasági viszonyokhoz és szükségletekhez igazodva próbáltak meg mindig új, külön törvényekkel sokoldalú társasági formatípusokat kialakítani; a joggyakorlat pedig a szabályozás hiányaira, hibáira mutatott rá, nem pedig jogelvi vezérfonalak kidolgozására törekedett.[1]

       Az elmélet a “társaság” (Gesellschaft) fogalmi ismérveinek meghatározása révén - a társaság olyan személyegyesülés, amely magánjogi jogügylet révén közös cél megvalósítására, elérésére alakul – teremtette meg a társasági jogot (Gesellschaftsrecht): a definícióhoz tartozó jogi formák szabályai töltik meg tartalommal.[2]

Az említett kritériumok valamelyikének hiánya miatt nem tartoznak a társasági jogba, azaz a társaságok közé:

a)        a közjogi közösségek (Gemeinschaften des öffentlichen Rechts), pl.: egyházak, egyetemek, gazdasági és iparkamarák etc.;

b)        a családjogi közösségek (familienrechtliche Gemeinschaften);

c)        az örököstársak közössége (Miterbengemeinschaft);

d)        az alapítványok (Stiftungen);

e)        és az ún. egyszerű jogközösségek (schlichte Rechtsgemeinschaften)[3]

 

Társaságoknak minősülnek ellenben (jogforrások szerinti rendszerben ismertetve):

a)        a Polgári Törvénykönyvben (Bürgerliches Gesetzbuch vom 18. August 1896)

-        az egyesület (Verein): jogképes és nem jogképes fajtája;

-        a szűk értelemben vett társaság, a polgári jogi társaság (die Gesellschaft des bürgerlichen Rechts, GbR, BGB-G);

b)    a Kereskedelmi Törvénykönyvben (Handelsgesetzbuch vom 10. Mai 1897)

-        a közkereseti társaság (die offene Handelsgesellschaft, OHG);

-        a betéti társaság (die Kommanditgesellschaft, KG);

-        a csendestársaság (die stille Gesellschaft, sG);

-        a hajózási társaság (die Reederei);

c)      a részvénytörvényben (Aktiengesetz vom 6. September 1965)

-        a részvénytársaság (die Aktiengesellschaft, AG);

-        a betéti részvénytársaság (die Kommanditgesellschaft auf Aktien, KGaA);

d)      a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó törvényben (Gesetz betreffend die Gesellschaften mit beschränkter Haftung i. d. F. der Bek. vom 20. Mai 1898)

-        a korlátolt felelősségű társaság (die Gesellschaft mit beschränkter Haftung, GmbH);

e)      a szabadfoglalkozásúak partneri társaságáról szóló törvény (PartGG 1994)

-        a partnerség (die Partnerschaft)

f)        a kereskedelmi és gazdasági szövetkezetekre vonatkozó törvényben (GenG 1889)

-        a bejegyzett szövetkezet (die engetragene Genossenschaft)

g)      a biztosításfelügyeleti törvényben (VAG 1992)

-        a kölcsönös biztosító egyesület (der Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit)

h)      az Európai Közösség Tanácsának 2137/85. sz. rendelete alapján az 1988. XI. 14-i törvényben

-        európai gazdasági érdekegyesülés (die Europäische wirtshaftliche Interessen-vereinigung, EWIV);[4]

 

       A továbbiakban csak azokkal a formákkal foglalkozunk, amelyek a magyar “gazdasági társaság” kifejezés –mivel ilyen a német jogi szaknyelvben nincs– értelmét legjobban megközelítik; azaz a kereskedelmi társaságokkal (Handelsgesellschaften).

 

II.       Társasági kategóriák

 

a)      Társaság (Gesellschaft) – egyesület (Verein)[5]

 

-         Az egyesület, mint a testület (Körperschaft) prototípusa jogi személy.

A jogi személyiség azonban nem általános kritériuma a társaságoknak: a személyegyesítő társaságok (Personengesellschaften) nem rendelkeznek jogi személyiséggel.

-         Az egyesületnek szervezete van, alapszabályban kidolgozott struktúra szerint járnak el szervei. Szervezet kialakítása a társaságoknál elvileg nem szükséges, csak a jogi személyiséggel rendelkező társaságoknál (pl.: kft., rt.) előírt.

Az egyesületnek önálló, tagjaitól elkülönült vagyona (Vereinsvermögen) van, míg a társaságoknál ez nem mindig jellemző: az ún. vagyonközösségi társaságoknál (Gesamthandsgesellschaften) nincs társasági vagyon, hanem a tagok osztatlan közös tulajdonáról beszélhetünk (pl.: pjt., kkt.)[6] (Megjegyezzük ugyanakkor, hogy létezik nem jogképes egyesület[7] is, de erre éppen az előbb említett alapismérvek hiánya miatt, a pjt. szabályait kell alkalmazni[8]).

-         A társaságoknál a személyes jelleg, többé-kevésbé, de dominál: a kitűzött társasági cél megvalósításáig a tagok összefognak, egymáshoz kötöttek; ez az egyesületre nem jellemző.

 

b)        Személyegyesítő (Personengesellschaften) és tőkeegyesítő (Kapitalgesellschaften) társaságok

       A személyegyesítő társaságok közé a közkereseti társaság (mint tiszta alapforma), a betéti társaság, a csendestársaság, a partneri társaság és az EWIV tartoznak. A tőkeegyesítő társaságokat a részvénytársaság (mint alapforma), a korlátolt felelősségű társaság és a betéti részvénytársaság képviselik. A két alapforma kivételével mindegyik társaság hordoz magában személy- és tőkeegyesítő jegyeket is; ezek valamelyikének dominanciája alapján határolhatók el egymástól. Van olyan társaság is -igaz, ez ún. vegyesforma-, ahol kiegyenlítődnek a két csoport jellemzői, ez a GmbH & Co. KG (kft és tsa. bt.).

-         A személyegyesítő társaságok jellegzetességei:

-         a személyes összefogás áll előtérben;

-         nem jogi személyek, nem jogképesek

-         nincs szervezeti struktúrájuk;

-         nincs a társaságnak elkülönült vagyona, osztatlan társasági vagyonközösség;

-         a tagoknak -különböző mértékű- személyes felelőssége áll fenn a társaság tartozásaiért;

-         jellemző a tagok személyes közreműködése;

-         a tagi változások kihathatnak a társaságra is;

-         a kereskedői minőség (Kaufmannseigenschaft) jellemző rájuk, de cégbejegyzésre kötelezett kereskedők (Muβkaufleute), cégnyilvántartásba vétellel kereskedővé válók (Sollkaufleute) vagy feltételes kereskedők (Kannkaufleute) lesznek.

-         A tőkeegyesítő társaságok főbb vonásai:

-         a tőkeszerzés és -részesedés az elsődleges, nem a személyhez kötöttség;

-         jogi személyek, jogképesek;

-         szervezeti hierarchiájuk és önálló szerveik vannak;

-         a társaságnak tagjai vagyonától független, saját vagyona van (alap-, vagy törzstőke);

-           a tagok a társaság tartozásaiért nem felelnek (kivétel a betéti részvénytársaság, ahol van személyesen felelős tag; ld.: V/d.);

-           nem jellemző a tagok személyes közreműködése;

-           jogi formájuknál fogva kereskedők (Formkaufleute), és a cégjegyzékbe való felvétellel teljes jogú kereskedőkké (Vollkaufleute) válnak.[9]

 

c)      Belső (Innen-) és külső (Auβengesellschaften) társaságok

 

      Ennek a megkülönböztetésnek a jogi személyiség nélküli társaságoknál van csak szerepe. Külső társaságnak a német társasági jogban azokat tekintik, amelyek jogi egységként (rechtliche Einheit) jelennek meg a külső jogviszonyokban, azaz a társaság és harmadik személyek viszonyában. A kereskedelmi társaságok mindig külső társaságok is, hiszen kifelé cégként jelennek meg.

      Belső társaságról csak akkor beszélhetünk, ha egy társaság tagjai csak egymáshoz való viszonyukat, azaz a társaság belső viszonyait illetően vonhatók a társasági jogi szabályok alá; külső jogviszonyban nem lépnek fel a tagok sem közösen, sem közösségként. Tiszta belső társaság a csendestársaság.[10]

 

d)      A társasági, közös cél szerinti különbségtétel

 

E kritérium alapján kétféleképpen rendszerezhetjük a társaságokat:

1.   meghatározott társasági formához rendeljük a célt (ez mindig általános jellegű megközelítés):

-            kkt., bt. közös cég alatti kereskedelmi tevékenység folytatására alapítható (HGB 105. §, 161. §)

-            csendestársaság más kereskedelmi vállalkozásából való részesedésre jöhet létre (HGB 230. §)

-            partneri társaság szabad foglalkozás körébe tartozó tevékenységek közös művelésére alakul (PartGG 1. §) etc.

2.      egy adott cél elérésére irányuló tevékenység folytatása csak jogszabályban előírt társasági formában megengedett:

-         tőkebefektetési társaság rt. vagy kft. formájában;

-         jelzálogbank rt. vagy betéti rt. formájában;

-         gyógyszertár pjt. vagy kkt. formában

-         biztosító társaság rt. vagy kölcsönös biztosító egyesület formájában működhet etc.[11]

 

e) A társaságok alapításbeli eltérése

 

       Ahogyan fentebb már utaltunk rá, a német társaságok alapja az önkéntesen kötött, magánjogi jogügylet. Ez lehet ún. szervezeti szerződés (Organisationsvertrag), amelyben az alapítók kifejezik egységes akaratukat arra vonatkozóan, hogy egy meghatározott közös cél együttes követésére egy általuk kiválasztott társasági jogi szervezeti formában egyesülnek. E megállapodásnak két fajtája van:

-         a személyegyesítő társaságoknál a társasági szerződés (Gesellschaftsvertrag)

-         a tőkeegyesítő társaságoknál az alapszabály (Satzung).

 

       Míg a szervezeti szerződés mindig többoldalú jogügylet (legalább kettő tag szükséges), addig az egyszemélyi alapításnál (Einmann-Gründung) egyoldalú létesítő nyilatkozat lép a szerződés helyébe (pl.: kft. esetében /Einmann-GmbH/ és a részvénytársaságnál van erre törvényi lehetőség).[12] [13]

 

       A társaságok kategorizáló bemutatását az alábbi értelmező ábra szemléletesebbé teheti:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A társaságok fontosabb szabályainak rövid áttekintése

 

a)        Alapítás

       A német társasági jogban is a társasági formák numerus clausus-a érvényesül. A szerződési szabadság e korlátozásán enyhít az, hogy -bizonyos keretek között- megengedett a típusok keverése és összekapcsolása (Typenvermischung, Typenverbindung), valamint az a tény, hogy a társasági formákra irányadó jogszabályok nagy része diszpozitív jellegű.[14]

       A személyegyesítő társaságok társasági szerződésére főszabályként az alakszerűtlenség az irányadó, a partneri társaság kivételével, ugyanis a partnerek szerződését írásba kell foglalni.[15] Speciális rendelkezésként a tőkeegyesítő társaságok alapszabályát minden esetben közjegyző által kell hitelesíteni.[16]

       A társaságok létesítésére irányuló szerződések minimális tartalmát az adott társasági formákra irányadó törvények határozzák meg. Ezek a társaság külső jogviszonyait illetően általában kógensek, míg a tagok egymáshoz, illetőleg a társasághoz való viszonyait diszpozitiv módon rendezik.[17] Az alapító okiratok szabályozási körének terjedelmét szemléltetik a tartalmi elemek alábbi példái:

-         társasági forma;

-         cégnév, székhely;

-         cél, tevékenység;

-         társaság tartama;

-         tagok vagyoni hozzájárulásai, felelősségük;

-         nyereségből való részesedés, veszteségviselés

-         üzletvezetés, képviselet;

-         mérlegkészítés, elszámolás;

-         szavazati, információs és kontrolljogok;

-         tagsági viszony megszűnése, megszüntetése;

-         új tagok belépése;

-         társaság hitelezőihez való viszonyok;

-         versenyjogi, adózási aspektusok;

-         választott bíróságra vonatkozó egyezség;

-         társaság megszűnésével, megszüntetésével kapcsolatos kérdések etc.[18]

 

       A társaságok keletkezése nem mindig esik egybe a társasági szerződés megkötésével:

-         a pjt. és a csendestársaság a társasági szerződés aláírásával jön létre;

-       a kkt., a bt. és a partneri társaság csak a belső jogviszonyok tekintetében alakul meg a társasági szerződés megkötésével; külső jogviszonyokban csak a cégnyilvántartásba vétellel hatályosul a társaság;[19]

-       a jogi személyiségű társaságok a cégbejegyzés konstitutív hatálya révén keletkeznek.[20]

 

b)        A társasági tagság (Mitgliedschaft)

A tagság a tagok jogállása egymás közötti, illetőleg a társasághoz való viszonyukban.[21] A tag jogi helyzetét jogai (+) és kötelezettségei (-) határozzák meg:

+   vagyoni természetű jogok (nyereségrészesedésre és likvidációs hányadhoz);

     szavazati jog (részvétel és beleszólás);

     információs és ellenőrzési jogok;

     az üzletvezetésre és képviseletre való jogosultság a személyegyesítő társaságoknál elvileg minden tagot megillet (kivétel: a bt. kültagja és a csendestárs), ezzel szemben a tőkeegyesítő társaságoknál e jogosultság nem a tagsági jogviszonyon alapul;[22]

-   vagyoni hozzájárulás teljesítése

     eltérő megállapodás hiányában a személyegyesítő társaságoknál (kivétel: csendestársaság és a bt. kültagja) az ügyvezetés és a képviselet nemcsak jog, hanem minden tagot terhelő kötelezettség is;

     a személyegyesítő társaságoknál az ún. “Treuepflicht” is fennáll, amely lényegében azt jelenti, hogy a tag a közös célkövetés során köteles óvni a tagság és a társaság érdekeit, és köteles tartózkodni minden ilyen érdeket sértő magatartástól.[23]

 

c)        Társasági szervezet (Organisation)

A közös cél megvalósítása érdekében a társaságnak -mint személyösszefogásnak- tevékenységet kell kifejtenie, ennek koordinálására valamilyen mérvű szervezeti szabályozás szükséges.

A személyegyesítő társaságoknál a tagok tagságuknál fogva maguk járnak el: jogosultak, illetőleg kötelezettek az ügyvezetésre és a képviseletre.

A jogi személyiséggel rendelkező társaságok szerveik eljárása révén válnak jogosulttá vagy kötelezetté. A funkciók alapján a tőkeegyesítő társaságoknak:

-         akaratképző szerve (Willensbildungsorgan) /tag-, ill. közgyűlés/;

-       ügyvezető és képviselő szerve (Geschäftsführungs- und Vertretungsorgan) /ügyvezető, igazgató/ és

-       ellenőrzési szerve (Kontrollorgane) /felügyelő bizottság/ van.[24]

 

d)        Felelősség a társaság tartozásaiért

A jogképes társaság tartozásaiért a társaság felel vagyonával, míg a személyegyesítő társaságoknál a társasági tartozásokért a tagok személyes felelőssége áll fenn. A pjt., a kkt. és a partneri társaság esetében a tag, valamint a bt. beltagja korlátlanul és egyetemlegesen felelnek, a bt. kültagja pedig betétjére korlátozott mértékig (“…die Haftung gegenüber den Gesellschaftsgläubigern auf den Betrag einer bestimmten Vermögenseinlage beschränkt ist”[25]).[26]

 

e)        A társaság megszűnése

A jogszabályok megszűnési okokat írnak elő minden társasági formára nézve, melyek az rt. kivételével[27] nem kimerítő felsorolások, a társasági szerződés további társaság megszűntető okokkal ki is egészítheti.

A megszűnési okok jellegénél fogva végelszámolásra (Auseinandersetzung) vagy felszámolásra (Abwicklung, Liquidation) kerülhet sor.

A személyegyesítő társaságok a megszűnési eljárások lefolytatásával automatikusan megszűnnek. A kkt. a bt. és a partneri társaság esetén még szükséges a megfelelő nyilvántartásból való törlés, de ez csak deklaratív jelentőségű.

A tőkeegyesítő társaságok megszűnésénél vitatott, hogy a cégjegyzékből törlés konstitutív hatályú-e (ahogyan keletkeznek úgy is szűnnek meg), vagy azonos a személyegyesítő társaságokéval.[28]

 

       Az általános társasági jegyek ismertetését követően vázlatszerűen bemutatjuk az egyes társaságokat:

 

III.     A kereskedelmi társaságok

a)      A közkereseti társaság (die offene Handelsgesellschaft, OHG[29])

A kkt. olyan társaság, amelyet közös cég alatti kereskedelmi tevékenység folytatása céljából létesítenek és egyetlen tagjának sem korlátozott a felelőssége a társaság hitelezőivel szemben.[30] E meghatározás alapján a kkt. ismérvei:

-         a közös cél: kereskedelmi tevékenység folytatása;

-         a közös cég;

-         a tagok korlátlan felelőssége

 

       A kkt. a pjt. alfaja[31] (osztatlan társasági vagyonközösség), nem egyesület, nem testület, de társaság, azon belül személyegyesítő és kereskedelmi társaság, valamint teljes jogú kereskedő.

 

       Ez a társaság nem jogi személy, de közös cége révén[32]

-         jogokat és kötelezettségeket szerezhet;

-         perelhet és perelhető;

-         vagyonára végrehajtás vezethető és csődeljárás indítható.

 

       Legalább kettő tag kell az alapításhoz; nem lehet alapítója pjt., csendestársaság, nem jogképes egyesület, örököstársak közössége.[33]

       Alapesetben a kkt. alapítása kétlépcsős folyamat:

-       társasági szerződés megkötésével a belső jogviszonyokban megalakultnak tekinthető a társaság,

-       míg külső jogviszonyokban csak a cégbejegyzéssel válik azzá.[34]

 

b)      A betéti társaság (die Kommanditgesellschaft)[35]

Egy, közös cég alatti kereskedelmi tevékenység folytatására alapított társaság akkor betéti társaság, ha legalább egy tagjának felelőssége a társaság hitelezőivel szemben meghatározott vagyoni betét összegére korlátozott (kültag, Kommanditist), míg a többi tagnál nincs felelősségkorlátozás (beltag, Komplementär).[36]

A bt. a kkt. alfaja, így igaz rá a kkt. minden jellemzője (osztatlan társasági vagyonközösség, személyegyesítő és kereskedelmi társaság, teljes jogú kereskedő; a cég és az alapítási ismérvek is).

A betéti társaságot a közkereseti társaságtól megkülönböztető ismérv a tagok felelősségénél található: a betéti társaságban van legalább egy korlátozott felelősségű tag (kültag), hiszen a csak beltagokból álló társaság a kkt., és a csak kültagokkal működő társaság fogalmilag kizárt.

A kültagi felelősség mértékének megállapítása a teljesítendő vagyoni hozzájárulás összegszerű meghatározásával történik, ezért a kültagok vagyoni betétjét felelősségi összegnek (Haftsumme) vagy felelősségi betétnek (Hafteinlage) is nevezik.[37]

 

c)      A részvénytársaság (die Aktiensgesellschaft)[38]

A részvénytársaság olyan társaság, amely jogi személyiséggel és részvényekből álló alaptőkével rendelkezik, és tartozásaiért a hitelezőkkel szemben vagyonával felel.[39]

A részvénytársaság kereskedelmi társaság (akkor is, ha nem kereskedelmi tevékenység folytatására alapítják[40]), a törvény erejénél fogva kereskedő (Formkaufmann); és jogi személyiségéből adódóan teljes a jogképessége, tagjaitól elkülönült szervezete és önálló vagyona van (a részvényesek a társasági kötelezettségekért nem felelnek).

A tőkeegyesítő társaságok alaptípusa:

-         minimum alaptőkével létesíthető, ennek összege 100.000 DM;[41] az alaptőkét kitevő részvények névértéke nem lehet kevesebb 50 DM-nál[42]. A részvény kifejezés alatt három dolog értendő: a részvény (Aktie), mint az alaptőke hányada (Bruchteil des Grundkapitals), tagsági jog (Mitgliedschaftsrecht) és értékpapír (Wertpapier)[43].

       A részvénytársaság kialakításának -főként hitelezővédelmi szempontok szerint- két formája van: egyszerű (einfache) és minősített (qualifizierte) alapítás (Gründung). Az előbbi esetén az alapszabály megállapításától kezdve több aktuson keresztül jutnak el a cégbejegyzésig. Az utóbbi formánál nem az alapítási folyamatban van eltérés az egyszerű formától, hanem sajátos cselekményekre kerülhet sor (pl.: apportálás, elsőbbségi részvények kialakítása)[44]. Egyébként részvénytársaságot egy személy is alapíthat.

 

d)      A betéti részvénytársaság (die Kommanditgesellschaft auf Aktien)[45]

A betéti részvénytársaság olyan társaság, amelyben legalább egy személyesen felelős tag (persönlich haftender Gesellschafter) van, míg a többi tag (Kommanditaktionäre) úgy részesedik a részvényekből álló alaptőkéből, hogy a társaság tartozásaiért nem felel[46].

Az elnevezésből és a fogalomból kitűnik, hogy ez a társasági forma a részvénytársaság és a betéti társaság keveréke. A társaság hitelezőivel szemben korlátlanul felelős tag a betéti társaság beltagjának jogi helyzetében van, és reá a betéti társaságra vonatkozó előírások az irányadóak. Ezzel szemben a “kültagi részvényesekre” és magára a társaságra a részvénytársaság szabályait kell alkalmazni.[47]

A betéti részvénytársaság jogi személy, tőkeegyesítő társaság, kereskedelmi társaság és kereskedő.

A törvény az alapítók számával kapcsolatban szab alsó határt; legalább ötnek kell lennie.[48]

E társasági típusnak nincsen túl nagy szerepe Németországban

-         csak kevés vállalkozás működik ebben a formában (pl.: Henkel KGaA; KKB Kundenkreditbank – Deutsche Handelsbank KGaA)[49]

-         és csekély gyakorlati jelentőségét jelzi az is, hogy 1993 év elején harminc ilyen társaság működött csupán, mintegy 2,4 milliárd DM alaptőkével.[50]

 

e)      A korlátolt felelősségű társaság (die Gesellschaft mit beschränkter Haftung)[51]

A korlátolt felelősségű társasággal kapcsolatosan -az eddig ismertetett társaságoktól eltérően- nem ad fogalmi meghatározást a jogszabály, mindössze annyit mond ki, hogy minden, törvényileg megengedett célra egy vagy több személy alapíthatja.[52]

A kft., jellemzőit tekintve, a részvénytársaság és a személyegyesítő kereskedelmi társaságok között helyezkedik el. Jogi személy, tőkeegyesítő társaság és ipso iure kereskedő (Formkaufmann). Mindezekből adódóan -a részvénytársasághoz hasonlóan- hiányzik a tagok személyes felelőssége a társaság tartozásaiért. Ugyanakkor lényegesen különbözik is a részvénytársaságtól:

-         a kft-re vonatkozó törvényi előírások nagyobb terjedelemben diszpozitívak, mint a részvénytársaság esetén;

-         ebből következően a személyi összefogás társaságon belüli megjelenítésére nagyobb lehetőség van (ezt úgy is szokták minősíteni, hogy “a kft. kifelé rt., befelé kkt.”[53]);

-         a kft. alapítása egyszerűbb és olcsóbb a részvénytársaságénál;

-         szervezete is egyszerűbb (felügyelő bizottságot csak ötszáznál több munkavállaló alkalmazása esetén kell választani);

-         a kft. tagjai pótbefizetési kötelezettség előírásában is megállapodhatnak;

-         a tagok taggyűlés tartása és közjegyző bevonása nélkül is hozhatnak határozatot etc.[54]

       A korlátolt felelősségű társaságot nem szükséges kereskedelmi tevékenység folytatására alapítani, a vállalkozás tárgya sport-, kulturális, művészeti, tudományos és karitatív cél is lehet (pl.: AKAD – Akademikergesellschaft mbH; städtische Theaterbetriebs GmbH)[55].

       Korlátolt felelősségű társaságot legalább ötvenezer DM törzstőkével lehet alapítani, ami legalább ötszáz DM értékű törzsbetétekre (százzal oszthatónak és DM-ben kifejezettnek kell lennie) oszlik. Az üzletrészt a vállalt törzsbetétek mértéke határozza meg, és szavazati, nyereségrészesedési és likvidációs hányadhoz való jogot foglal magába.[56]

 

f)        A korlátolt felelősségű társaság és társa betéti társaság (GmbH & Co. KG)

E megnevezés alatt olyan betéti társaságot értünk, amelynek egyetlen beltagja egy korlátolt felelősségű társaság; így a társaságot elsődlegesen betéti társaságként kell kezelni. Ebben a formában tagi kapcsolat alakul ki egy személyegyesítő és egy tőkeegyesítő társaság között. E kapcsolódás révén gazdasági és szervezeti egységről beszélhetünk, és nem típuskeveredésről. A jogi személy beltag korlátlanul felel a társaság tartozásaiért, de csak a kft.-vagyonnal, míg a kültagok korlátlan felelőssége nem áll fenn.

A kft. és társa betéti társaságnak több fajtája van:

- személyazonos (personengleiche) társaság, ahol a beltagi kft. tagjai a bt. kültagjai (ez egyszemélyes variációban is megvalósítható: a beltagi kft. egyetlen tagja egyben a bt. egyetlen kültagja is),

-       nem személyazonos (nicht personengleiche) társaság, amelyben a beltagi kft. tagjai és a bt. kültagjai más személyek,

-         többlépcsős (mehrstufige) társaság[57], amelynek beltagja egy másik kft. és társa bt.[58]

 

(A kereskedelmi társaságok körébe tartozik még a VII. részben ismertetésre kerülő európai gazdasági érdekegyesülés /EWIV/ is.)

 

IV.    Kereskedelmi társaságnak nem minősülő személyegyesülések

 

I.          A csendestársaság (die stille Gesellschaft)[59]

A csendestársaság olyan társaság, amelyben valaki (csendestárs, stiller Gesellschafter) úgy vesz részt a más által folytatott kereskedelmi vállalkozásban, hogy abból vagyoni betétje –ami a vállalkozás tulajdonosának (üzlettulajdonos, beltag) tulajdonába megy át- révén részesedik.[60]

Ez a társasági forma a pjt. atipikus altípusa: nincs közös tulajdon, és belső társaságnak minősül. Erős tőkeegyesítő jegyeket hordozó személyegyesítő társaság, de nem kereskedelmi társaság.[61]

Nem jogképes, nincs cége, s nem kell a cégnyilvántartásba sem bejegyeztetni. Létrejöttéhez legalább kettő személy kell, amelyek közül az üzlettulajdonosnak kereskedőnek kell lennie.[62]

 

II.       A partneri társaság (die Partnerschaftsgesellschaft)[63]

A német jogalkotó ezen elnevezés alatt új, önálló társasági formát hívott életre: kizárólag a szabadfoglalkozásúak részére, tevékenységük közös folytatására.[64]

Dogmatikailag a partneri társaságot a pjt. és a kkt. közé sorolják[65]: személyegyesítő, de nem kereskedelmi társaság, amely neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet és perelhető.

E társaság keletkezése a közkereseti társasághoz hasonlóan kétlépcsős: a partneri szerződés megkötésével létrejön a belső jogviszonyok tekintetében, de a külső jogviszonyokban csak a partneri jegyzékbe vétellel (ez konstitutív hatályú).

A társasági szerződést írásba kell foglalni, és minimális követelményként tartalmaznia kell a társaság nevét, székhelyét, a partnerek személyes adatait és foglalkozásukat, valamint a partneri kapcsolat tárgyát. Csak szabadfoglalkozást űző természetes személyek alapíthatják.

A közkereseti társasághoz hasonlóan itt is társasági vagyonközösség áll fenn, egyetemleges, de szerződésileg korlátozható tagi felelősséggel.[66]

 

VII.  A német társasági jog és az EK-jog harmonizációja

 

       A gazdasági társaságokra vonatkozó jogi normákat az európai közösségi jog kialakítása során megalkotott több irányelv is érinti.

       A német társasági jogi jogalkotás az 1969. VIII. 15-i törvénnyel ültette át az 1. számú irányelvet, amely az rt., a betéti rt. és a kft. szabályozására hatott, a következőképpen:

-       bővült a cégjegyzék-köteles tények köre, és a tőkeegyesítő társaságok ekkortól kötelesek üzleti leveleiken meghatározott adatokat feltűntetni;

-       e társaságok érvénytelenségének okait és képviseleti szerveik hatáskörét pontosította.

       A 2. számú irányelv német átvétele (1978. XII. 13.) mindenekelőtt az apportálás és a részvényszerzés előírásainak szigorítását vonta magával.

       A 3. számú irányelv 1982. X. 25-i törvénnyel való implementációja bővítette a részvénytársaságok egyesülési lehetőségeit, és a kisebbség-, valamint a hitelezővédelmi normákat korrigálta.

       A könyvviteli irányelvek (4., 7., 8. sz.) transzpozíciója (1985. XII. 19) révén a tőkeegyesítő társaságok évzárlatának átfogó szabályozására került sor.[67]

       Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságról szóló 12. sz. irányelvnek a kft.-törvény 1980-as nagy terjedelmű módosítása “elébe ment”.[68] A részvénytársaságok szétválását szabályozó 6. sz. irányelvet, e jogintézmény németországi hiánya miatt, nem vették át.[69]

 

       A 2137/1985. sz. rendelettel az EK. Miniszterek Tanácsa az első, önálló európai jogi társasági formát alkotta meg: az európai gazdasági érdekegyesülést (die Europäische wirtschaftliche Interessenvereingung). E társaság megalkotása a tagállamok jogalanyai számára kínál határokon átnyúló együttműködési lehetőséget és az európai belső piac létrejöttét és működését segíti elő.

       Az EWIV személyegyesítő kereskedelmi társaság, amelyre elsősorban az EK. rendeletet, másodsorban ennek német végrehajtási törvényét (1989. I. 01.), harmadsorban a kkt. és negyedsorban a pjt. szabályait kell megfelelően alkalmazni.

       Az EWIV egyedüli célja a kooperáció (segítő tevékenység, Hilfstätigkeit): tagjai gazdasági tevékenységét hangolja össze, könnyíti meg, fejleszti; de a társasági tagok gazdasági, vállalkozási tevékenységét nem folytathatja.

       A társaság alapításához legalább kettő tag kell, és ennek folyamata kétlépcsős: az alapítási szerződés megkötését az egyesülés cégnyilvántartásba való bejegyzése követi.

       E társasági formában is vagyonközösség áll fenn, és a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek az EWIV tartozásaiért. Miután az egyesülés közös célja tagjai “segítése”, a tagok számára vagyoni hozzájárulási kötelezettség nincs előírva.[70]

       A leírtakból megállapítható, hogy a német jogalkotók messzemenően eleget tettek az EK jogharmonizációs törekvéseinek

 

* * *

 

 

Felhasznált irodalom:

 

 

1.        Rolf Herber: “Probleme der gesetzlichen Fortentwicklung des Handels- und Gesellschaftsrechts” (Zeitschrift für das gesamte Handelsrecht 144/1980/47-73.)

2.        Ulrich Koch: “Die Entwicklung des Gesellschaftsrechts im Jahr 1986” (Neue Juristische Wochenschrift 1987, Heft 40, 2483-2494.)

3.        Julian Maitland-Walker: “Guide to European Company Laws” (London, Sweet & Maxwell, 1993)

4.        Alfred Hueck: “Gesellshaftsrecht” (Juristische Kurz-Lehrbücher, Verlag C. H. Beck, München, 17. Auflage – 1975; 19 Auflage - 1991)

5.        Eugen Klunzinger: ”Grundzüge des Gesellschaftsrechts” (Lernbücher für Wirtschaft und Recht” Verlag Vahlen, 7. Auflage – 1991, München)

6.        Hans Brox: “Handelsrecht und Wertpapierrecht” C. H. Beck'sche Verlagsbuchhandlung, München, 10. verbesserte Auflage – 1993)

7.        Paul Hofmann: “Handelsrecht” (Alfred Metzner Studienliteratur, Juristische Lernbücher, Luchterhand Verlag GmbH, Berlin, 9. überarbeitete Auflage - 1996)

8.        Rolf Wank: “Handelsrecht” (Alfred Metzner Studienliteratur, Juristische Lernbücher, Luchterhand Verlag GmbH, Berlin, 4. völlig neubearbeitete Auflage - 1996)

9.        Alois Kraft – Peter Kreutz: “Gesellschaftsrecht” (Alfred Metzner Studienliteratur, Juristische Lernbücher, Luchterhand Verlag GmbH, Berlin, 10. überarbeitete Auflage - 1998)

10.     Az Európai Közösségek Jogszabályainak Gyűjteménye; V. köt. Bp., Unió Kiadó, 1993-tól

11.     Bürgerliches Gesetzbuch vom 18. August 1896

12.     Handelsgesetzbuch vom 10. Mai 1897

13.     Aktiengesetz vom 6. Septemeber 1965

14.     Gesetz betreffend die Gesellschaften mit beschränkter Haftung i. d. F. der Bek. vom 20. Mai 1898

15.     Verordnung (EWG) Nr. 2137/85 des Rates über die Schaffung einer Europäischen wirtschaftlichen Interessenvereinigung (EWIV) vom 25. Juli 1985

16.     Partnerschaftsgesellschaftsgesetz vom 25. Juli 1994

---