Válasz az opponensi véleményekre

 

Győrfi Tamás

 

 

Bevezetésképpen szeretném megköszönni opponenseimnek, hogy figyelmet fordítottak dolgozatomra, s gondosan elolvasták azt. Bár Holló András véleménye élvezetes stílusúnak titulálja egy helyen értekezésemet, e tekintetben  nincsenek illúzióim; sőt kifejezetten arra törekedtem, hogy a szöveg elég feszes legyen ahhoz, hogy megdolgoztassa az olvasót is.

 

A doktori bizottság szerencsés kézzel választotta ki opponenseimet, hiszen az alkotmányjog  és jogelmélet határterületén mozgó dolgozatomat Szigeti Péter elsősorban jogfilozófiai elemzésnek vetette alá, míg az értekezés alkotmányjogi megállapításainak kritikájához aligha lehetett volna Holló Andrásnál avatottabb szakértőt találni.

 

Mint azt hallhattuk, opponenseim részint általános módszertani-elméleti kifogásokat támasztottak dolgozatommal szemben, részint bizonyos konkrét problémák alaposabb kidolgozását hiányolták, részint pedig bizonyos kérdésekben markáns ellenvéleményt fogalmaztak meg. Emellett mindketten talán a megérdemeltnél is több elismerő szóval illették értekezésemet, s jóindulatúan elsiklottak néhány olyan hiányosság fölött, amit – ha én vagyok e dolgozat opponense – biztosan kifogásoltam volna. Mint a jelöltek általában, bizonyos helyeken az opponensek kritikáját megszívlelendő általános iránymutatásnak tekintem, máshol rövid úton, s különösebb magyarázkodás nélkül be kell ismernem tévedéseimet, megint más helyeken - úgy érzem - a kritika kivédhető, illetve vannak bizonyos kérdések, melyekben, tiszteletben tartva opponenseim ellenvéleményét, továbbra is kitartanék saját álláspontom mellett.

 

Hadd kezdjem válaszomat az elhangzott dicséretek megköszönésével. Külön örömömre szolgált, hogy Szigeti Péter kiemelte a dolgozat analitikus jellegét. Bevallom, számomra ez az iskola mindig is követendő eszményt jelentett gondolkodásának feszességével és eleganciájával. Mint azt Horváth Barna Angol jogelmélet című munkájában írja az analitikus iskola egyik első jelentős képviselőjéről, John Austinról: “ …gondolkodásának éle, eleganciája és becsületessége, gondos megbízhatósága arra is a legnagyobb mértékben hat, és azt is lenyűgözi, aki elméletének hibáit átlátja és kiindulási pontjaival nem tud egyetérteni. Austin akkor is mintakép marad a gondolkodás szabatossága, éleselméjűsége és a fogalomképzés gondos csiszoltsága, tervszerűsége tekintetében, ha elméletének alapjait és következtetéseit el is kell utasítanunk.”^[1] Ha ezt az eszményt valamelyest is megközelíti értekezésem, akkor ez számomra annak a jele, hogy nem járok egészen rossz úton.

 

Válaszomat az általános ellenvetésekkel folytatnám. Szigeti Péternek két ilyen jellegű megjegyzése van. Az egyik a dolgozat bizonyos féloldalúságát hangsúlyozza, ami abban nyilvánul meg, hogy mind a felhasznált anyagokat, mind a dolgozat módszertanát illetően elsősorban az angolszász jogelmélet hatása domináns, s a dolgozatnak előnyére válna, ha ez a szemléletmód kiegészülne a kontinentális jogelmélet eredményeivel, megközelítési módjával. Ezt mindenképpen megfontolandó szempontnak tartom, s ebben látom a dolgozat továbbfejlesztésének egyik lehetséges irányát. Mivel azonban egy másfajta – a dolgozat logikájától alapvetően idegen - megközelítési módnak az inkorporálása  sok helyen a problémakör szélesítéséhez vezetett volna, ez  – tekintettel a szűkös keretre – az elemzés mélységének rovására ment volna. A másik általános ellenvetés azt hangsúlyozza, hogy a dolgozat több helyen is elveszik a részletekben, következésképpen az értekezésben bizonyos szerkezeti aránytalanságok fedezhetőek föl. Ezt az ellenvetést is indokoltnak tartom, s magam is úgy gondolom, hogy az alkotmánybíráskodásnak a demokrácia-elméletekhez való viszonya talán részletesebb kifejtést igényelt volna. Mindenesetre ebben az irányban látom a dolgozat továbbfejlesztésének legígéretesebb útját.

 

Holló András opponensi véleményében egy általános jellegű ellenvetést tesz, pontosabban egy nagy problémakört hiányol a dolgozat tematikájából, nevezetesen az Alkotmánybíróság közjogi helyzetének strukturális, intézményi elemzését. E témának az elhagyása azonban egy tudatosan vállalt szűkítés volt, s nem gondolom, hogy az általam feltett két kérdésre az intézményi megközelítés nélkül ne lehetne válaszolni. El kell viszont fogadnom Holló András azon megjegyzését, hogy dolgozatom az alapjogokkal kapcsolatos alkotmánybírósági gyakorlatra összpontosít, nem érinti az államszervezetre vonatkozó joggyakorlatot, s ez a szűkítés mindenképpen magyarázatra szorult volna. 

 

Ami a konkrétabb ellenvetéseket illeti, legtöbb kritikát a politikai tevékenység általam használt fogalma kapta. Válaszom több elemből áll. (1) Úgy gondolom, ennek a fogalomnak távolról sincs a dolgozatban olyan jelentősége, mint azt Szigeti Péter állítja. Érvelésemben nem azt állítom, hogy az általam használt fogalom a politikai tevékenység legmeggyőzőbb definíciója, s nem ebből vezettem aztán le azt a két kardinális kérdést, mellyel végső soron dolgozatom foglalkozik. Éppen fordítva, számomra a két elemzett kérdésnek van központi jelentősége, s állításom mindössze annyi, hogy ezek összhangban állnak a politikai tevékenység egy lehetséges felfogásával. (2) Az előző érvvel összhangban, a dolgozat elején tudatosan ragaszkodtam a politika fogalmának semleges és formális felfogásához. E ponton nem akartam egy olyan politika-fogalmat használni, mely megelőzi az elemzést, mely eleve kizárja azt, hogy az Alkotmánybíróság bizonyos értelemben politikai tevékenységet végez.  A későbbi elemzés éppen azt volt hivatva finomítani, hogy milyen értelemben, s ez mikor megengedett. Lehet, hogy e későbbi pontosítások sem sikerültek elég jól, de ebből nem következik az, hogy a dolgozat elején máris célszerűbb  lett volna a politika egy szűkebb felfogását választanom. (3) Bár a kritikára adott válasz szempontjából ezt a kérdést zárójelbe is lehetne tenni, hadd tegyem itt most explicitté, hogy az értekezés mögött valóban meghúzódik egy fontos előfeltevés. A jogfilozófia és a politikai filozófia felfogásomban egyaránt alkalmazott gyakorlati filozófia. Ez nem jelenti a két szféra közötti különbségek tagadását, pusztán azt hangsúlyoznám, hogy a dolgozat valóban arra a feltevésre épül, hogy van egy olyan átfogóbb perspektíva, a gyakorlati cselekvésé, ahonnan a két szféra együttesen elemezhető. (4) Szigeti Péter szerint az általam használt politika-felfogás olyannyira formális, hogy alig hagy teret a nem-politikai tevékenységnek. Úgy gondolom, az általam használt definíció legalább két fontos területet kizár a politikum fogalmából. Egyrészt nem tekinti politikainak az Alkotmánybíróságok tevékenységét, ha azok érvelése konklúzív normákon nyugszik. Másképp megfogalmazva, ha az Alkotmánybíróság ún. könnyű eseteket dönt el. Szigeti Péter állítása tehát akkor lenne helytálló, ha az alkotmánybíráskodásban nem léteznének ilyen könnyű esetek. Ez azonban szerintem nincs így. Ha ebben igaza is lenne azonban opponensemnek, ezt nem lett volna szerencsés számomra a dolgozat elején leszögezni, hiszen ez az állítás egy érvelés eredménye, nem pedig kiindulópontja kell hogy legyen. Másrészt az általam használt politika-fogalom kizárja a rendes bíróságok szabad mérlegelés alapján hozott döntéseit is, amennyiben ezeknek nincs precedens-értékük. Ez a szűkítő kritérium pedig megítélésem szerint szintén nem triviális. (5) Holló András e ponthoz kapcsolódó megjegyzése jól illusztrál egy olyan alkotmánybírósági attitűdöt, amit a dolgozatban is behatóan elemzek. Az ott felvezetett érveket e tekintetben továbbra is helytállónak tartom, s ezért ezeket nem ismételném meg.

 

Dolgozatomban lehetőleg törekedtem a pontos fogalomhasználatra, s állításaim megfelelő kvalifikálására, opponenseim azonban így is többször rajtakaptak bizonyos pontatlanságokon. E helyeken magam sem védeném vehemensen opponenseim állításainak ellenkezőjét, pusztán úgy éreztem, hogy a szövegkörnyezet megengedi az egyszerűsítést. Szigeti Péter például elmarasztal amiatt az állítás miatt, miszerint az alapjogoknak az a feladata, hogy körülhatárolják az egyéni autonómiának azt a körét, ahová az állam nem léphet be.  Kétségtelenül igaza van opponensemnek abban, hogy az alapjogoknak ezen kívül más feladatai is vannak, de a szövegkörnyezetből talán egyértelmű, hogy a dolgozat opponensem által is idézett helyén az alapjogok két felfogásának sarkos, modellszerű szembeállításán van a hangsúly, s elsődleges célom nem az egyik felfogás részleteinek bemutatása, hanem a két felfogás különbségeinek kiemelése volt. Ugyancsak elmarasztal opponensem abban, hogy a joghoz kívülről hozzárendelt értékek felfogásomban csak morális értékek lehetnek. Úgy gondolom, sehol sem állítottam ezt. Ha valahol ezt az álláspontot sugallja mondanivalóm, akkor ez nem volt tudatos, hiszen nem tartanám védhetőnek ezt az álláspontot. Amikor a jog külső erkölcsére hozok fel példákat, akkor ezek valóban csak példák, illusztrációk, s nem képeznek a teljesség igényével adott tipológiát vagy felsorolást. E ponton is a jog belső és külső erkölcse közötti különbségtétel volt számomra fontos, s nem arra törekedtem, hogy a jog külső erkölcsiségének természetét tisztázzam.

 

Végezetül Holló András véleményének néhány megjegyzésére térek ki. Opponensem sorai több helyen kiegészítik elemzésemet, illetve azzal megegyező következtetésre jutnak. Ha jól értem véleményét, két konkrét kérdésben van közöttünk nézeteltérés: az egyik az élethez és az emberi méltósághoz való jog korlátozhatatlanságának értékelése, a másik az alkotmánybíróságnak az alapjogok lényeges tartalmára vonatkozó dogmatikájának megítélése. E két kérdésben továbbra is kitartanék saját álláspontom mellett. Dolgozatomban elismertem, hogy az emberi méltósághoz való jog bizonyos értelemben valóban korlátozhatatlan, de azt állítottam, hogy azok az érvek, melyeket az Alkotmánybíróság ad e jogok korlátozhatatlansága mellett, nem meggyőzőek. Holló András kvalifikálta ugyan ezen érvek érvényességi körét, de továbbra is osztja e tekintetben a bíróság álláspontját; ugyanakkor nem ad olyan új érvet, ami az én álláspontomat cáfolná. Ugyanez a helyzet a lényeges tartalom doktrínájával. Az opponensi véleményből nem tűnik ki számomra, hogy miért kellene megváltoztatnom a dolgozatban ezzel kapcsolatban kifejtett álláspontomat.