Makai Attila - Parádi Ákos
a ’90-es
években
A bíróságok által végzett jogértelmezés (jogalkotás) elemzése meglehetősen kényes feladatnak bizonyul. A bírósági gyakorlat hatása a jogfejlődésre,az új dogmatikai modellek kialakulására,végső soron az újonnan keletkező írott jogi normák megalkotására(ezzel szoros összefüggésben a jogpolitika szférájára)nem vitatha-tó[1].A történelmi jogfejlődés során,talán éppen a fenn említett komplex kapcsolat okán kevés téma osztotta meg oly mértékben a jog elméleti kérdéseivel foglalkozó szakembereket,mint az írott jog és a bírói jogalkal-mazás közti viszony.Időben és térben vizsgálva a kontinentális típusú jogrendszerekben eltérő jellegű felfo-gások alakultak ki a bírói kazuisztika rétegének szerepéről.Természetesen a bírók írott joghoz kötöttségének mértéke is ezen felfogások pozícióváltozásainak függvényében alakult adott földrajzi és történelmi környe-zetben.(Megjegyzendő,hogy a common law-rendszerű országokban az ilyen jellegű viták nem okoztak ilyen mértékű ellentéteket.a jogászok körében.Hiányoztak ugyanis az írott jog és az ún.”bírói jog” szembeállításá-nak a kontinentális jogrendszerben megtalálható elméleti feltételei.EUGEN EHRLICH szavaival élve:”Az a manapság számunkra oly közkeletű követelés,hogy a jogvita bírói eldöntése minden esetben a hatályos jog szilárdan álló alapelveiből vezettessék le,csak azon népek számára lehet természetes,amelyek a római jogot recipiálták.Más népek számára ez tökéletesen idegenszerű lehet.”[2])Bármely a témával kapcsolatos elméleti álláspontot tekintsük is irányadónak,empírikusan igazolható tény,hogy a törvényhozás által alkotott jogsza-bályok mellett-akár latens akár manifeszt módon- a bírói jogértelmezés során kialakult normák(„állandó bí-rói gyakorlat”,”bírói jog”,vagy „bírói kazuisztika”) hatással voltak az írott jogi normák érvényességére,ille-tőleg érvényesülésére.Látványosak és tanulságosak voltak azok a történelmi kudarcok,melyek kényszerrel próbálták akadályozni,visszametszeni a bírói hatalom jogot befolyásoló,alakító szerepét.[3]
Védhető és elfogadható azon álláspont,mely szerint általánosan érvényes modell az írott jog és az azt ala-kító bírói gyakorlat viszonyára nem létezik.Országonként és jogáganként változik e fent említett jogrétegek kapcsolata.[4]Hasonló alapon íródott a ’90-es években az Interpreting Statutes című,nagy hatású tanulmány- gyűjtemény N.D.MacCORMICK és R.S.SUMMERS szerkesztésében.[5]Ezen mű az egyes országokban meg-figyelhető különbségeket és hasonlóságokat tárta fel a bírói kazuisztika jogrétegének működésében.Jelentős a hagyományos(VON SAVIGNY által tipologizált)jogértelmezési módok típusainak finomítása,és ezek to-vábbi interpretatiós lehetőségekkel történő bővítése a vizsgált országok bíróságai által követett jogértelme-zési gyakorlat alapján.Sajnos Magyarország nem került a vizsgált államok közé,de nem utolsó sorban ezen mű hatására hazánkban is megindult a bírói gyakorlat részletes empírikus elemzése.[6]A rendszerváltozás ha-tására megváltozott jogszabályi és politikai környezet lehetővé tette a bíróságok számára a jogszabályértel- mezés szövegréteghez kevésbé kötött alkalmazását.Ennek alapján az ítéletek indoklásában jelentős mérték-ben megnövekedett az egyes dogmatikai modellekre,jogelvi tételekre,és joglogikai maximákra történő hi- vatkozás.Ezen változás mindenképpen indokolttá teszi a jelenség részletes elemzését.Időszerűséget pedig a közelgő magyar EU-csatlakozás ad az ilyen típusú kutatásoknak,hiszen az integráció,és a jogharmonizáció nagy kihívást jelent a magyar bíróságok számára .[7]A bírói jogalkalmazás sajátosságainak feltárása sok te- kintetben megkönnyítheti a válaszadást az ilyen jellegű problémákra.
Jelen írás a fent idézett tanulmánygyűjtemény elméleti megfontolásait alapulvéve készült,felhasználva azokat az újításokat(főként a jogértelmezés hagyományos tipológiáját kiegészítő,eddig nem elemzett inter- pretatios lehetőségeket),melyek segítségével a vizsgálat tárgyáról pontosabb képet kaphatunk.A tanulmány tárgya az anyagi büntetőjoghoz kapcsolódó felsőbírósági jogértelmezés alakulása,fejlődése Magyarországon az elmúlt tíz év során.Az empírikus vizsgálat alapját a Bírósági Határozatokban a Büntető Kollégium által közzétett anyagi jogi jellegű határozatok képezik 1990-től 1999-ig.Ez összesen kevéssel több,mint 1300db. elemzett határozatot jelent.A határozatok nagyrészt a Legfelsőbb Bíróság,kisebbik részben a megyei bírósá-gok döntéseit tartalmazzák.Így a helyi bíróságok jogerős ítéleteinek elemzése közvetett formában történik meg. Az L.B.ítéleteinek indoklásában idézi az alsóbb fokú bíróságok által követett jogértelmezést,így -igaz nem közvetlenül- bepillantást nyerhetünk ezen törvénykező fórumok gyakorlatába is.Továbbá lehetőség nyílik az összehasonlításra.Nagy előnye a Bírósági Határozatok című kiadványnak,hogy benne fellelhetők a vád és a védelem képviselői által alkalmazott jogértelmezési technikák is.(További iránya lehet a kutatásnak az ügyészi gyakorlat feltárása,illetőleg komparatív vizsgálata.)A Határozatokban megjelent eljárásjogi,ille- tőleg büntetés-végrehajtási jogi kérdésekkel foglalkozó ügyekben alkalmazott jogértelmezés jelen írásnak nem képezi tárgyát.(A mindhárom jogterület vonatkozó problémáit felölelő elemzés szükségszerűen túl ál-talános lenne,így lényeges momentumok maradnának ki belőle. A fenti jogterületekkel összefüggő jogértel- mezés bemutatására egy későbbi tanulmányban kerül sor.)A Legfelsőbb Bíróság elvi jellegű állásfoglalá- sai[8]-mint a konkrét határozatokat jelentős mértékben befolyásoló anyagok –szintén bekerültek a vizsgálat- ba.Ezek nélkül a bírósági jogértelmezési gyakorlat megértése,tanulmányozása lehetetlen lenne.(Az elvi jel- legű és a tényleges döntések közti sajátos kapcsolat részletes vizsgálatával a jelen írás egy későbbi fejezete részletesen foglalkozik.)
Elsősorban arra kerestük a választ,hogy léteznek-e a magyar büntetőbíróságok gyakorlatában olyan jogér-telmezési technikák,melyek alapvetően meghatározzák az anyagi büntetőjog törvénykezés általi alkalmazá-sát a kilencvenes években.Az elemzés egyik lényeges felismerése volt az,hogy ilyen átfogó,a Büntető Tör-vénykönyv egészét érintő domináns jogértelmezési formák nem jellemzők a magyar gyakorlatra.A kutatás alapján az mondható el,hogy az egyes interpretatiós módok a különböző delictumtípusok,Általános Részben levő jogintézmények,és értelmező rendelkezések szintjén kerülnek domináns pozícióba a bírósági gyakorlat-ban.(Ezen kitétel alól csak a „bírói gyakorlat” alapján történő interpretatió jelent kivételt.Ennek alkalmazása a törvény minden részének értelmezésekor bevett gyakorlatnak számít.Azonban itt-amint azt a későbbi feje-zetekben látni fogjuk-az figyelhető meg,hogy az értelmezési technika alkalmazásának jellege különbözik a BTK.egyes rendelkezéseinek interpretatiójakor.)
Tanulmányunk felépítésekor az előző bekezdésben említett sajátosságokra figyelemmel voltunk.Dolgoza- tunk tárgyából adódóan a fő fejezetek felosztásának nem a BTK.szerkezete képezi az alapját,hanem a bíró-ságok által alkalmazott interpretatiós technikák.Ezen módszerek -mint önálló fejezetek- alá csoportosítjuk a BTK.azon részeit,melyek gyakorlati alkalmazásakor a bíróságok az adott jogértelmezési forma segítségével állapítják meg a rendelkezés értelmét.Mindezek előtt az első fejezet során a büntető anyagi jog és a jogértel-mezés kapcsolatának általános jellemzőit mutatjuk be,figyelemmel a BTK. vonatkozó alapelveire.Továbbá az első fejezetben térünk ki az idézett tanulmány[9] által felállított jogértelmezési tipológia általános jellegű elemzésére.
(Általános
kérdések)
1.
Az értelmezés[10] az egyes jelenségek mögött meghúzódó értelem megfejtésére irányuló tevékenységet je- löli.Lényege,hogy tárgyának jelentését minél pontosabban feltárja.Nyelvünk sajátosságaiból adódóan alkal- mazása a társadalmi lét minden szférájában gyakorlott.(A művészet alrendszerében éppúgy,mint a tudo- mány,illetőleg a vallás alrendszerében.)A jogi rendszerben az értelmezésnek legfőbb sajátossága,hogy más típusú értelmezésekkel összehasonlítva normatív érvényességre tör.Ha jogértelmezést végző alanyokat vizs-gáljuk,a fenti állítás könnyen igazolható.A jogalkotói interpretatio normatív érvényességre törő igénye kü-lönösebb magyarázatra nem szorul.Általában jogszabályokban jelenik meg (törvények értelmező rendelke-zései ),így kötelező ereje nem vitatható.A jogalkalmazói jogértelmezés a kontinentális jogi gondolkodásban csak a konkrét ügyben rendelkezik érvényességgel,azonban az empírikus kutatások azt igazolták,hogy az al-sóbb szintű bíróságok az ítélet fellebbviteli bíróság általi megváltoztatását,vagy megsemmisítését kockáztat-ják,amennyiben eltérnek a felsőbíróságok által bevett értelmezési gyakorlattól .A jogirodalmi (tudományos) interpretatio esetében azt kell kiemelni,hogy az egyes jogágakon belüli jogdogmatikai,tudományos irányza-tok a szakmai nyilvánosságot felhasználva befolyásolják a jog fejlődését,annak alkotását,alkalmazását[11].A tudományos anyagok a jogalkotásba a jogpolitika szféráján keresztül jutnak el.A bírósági jogalkalmazást ál-talában közvetve befolyásolják,azonban bizonyos országokban bevett gyakorlat az egyes tudományos anya-gokban található jogszabályértelmezésre való konkrét hivatkozás.
A jogszabályértelmezés legfőbb célja a jogi normában rejlő jelentés,értelem minél pontosabb megragadá-sa,s ,mint ilyen a jogalkalmazás legfontosabb eszköze.A jogszabály,az értelmezés és a döntés közt a kapcso-lat igen sajátosnak mondható.Ezen viszonyról a különböző jogelméleti irányzatok eltérő nézetet vallanak.[12]
A MacCORMICK/SUMMERS által szerkesztett tanulmánygyűjtemény alapján[13] elmondható,hogy gyakor-latilag kivétel nélkül minden jogszabály alkalmazása esetén szükséges az interpretatio.(A „hard case”,”easy case” jelleg csak az értelmezés módját határozza meg.)Ha a többrétegű jogkoncepció elmélete alapján vizs-gáljuk a kérdést,e fenti kijelentés magától értetődik.A jogi normákat hordozó szövegek nyitott jellege(ho-mályossága,többértelműsége),az egyetlen célravezető,helyes interpretatiós módszer hiánya(azaz az értelme-zési technika bizonytalansága),illetőleg az igazságosságra és a helyes döntésre vonatkozó felfogások külön-bözősége mind ezen álláspontot támasztják alá.
A jogszabályok immanens értelmének feltárására a történeti jogfejlődés során különböző technikák ala-kultak ki.A római jog már a kezdetektől fogva az értelmezési módszerek,maximák sokaságát vonultatta fel, kerülve azonban ezen technikák egységes rendszerbe foglalását.Az egyedi esetekben együtt vizsgálták a tör-vény szövegét,illetve a törvény értelmét(sententia legis).E koncepciót fejezi ki P.IUVENTINUS CELSUS ma is élő és alkalmazott tétele:”Scire leges non hoc est,verba earum tenere,sed vim ac potestatem.”[14]A Ró- mai Birodalom bukása után a jogértelmezés tekintetében jelentős volt a glosszátorok tevékenysége,kik a ró-mai jog interpretatiós technikáit őrizték meg,és fejlesztették tovább.A modern értelemben vett jogértelme-zési módszer kialakítása a német történeti jogi iskola eredménye.A FRIEDRICH CARL VON SAVIGNY által alkotott interpretatiós technika mind a mai napig meghatározó a jogelméletben.A XX.században kitel-jesedett ún.”szabadjogi iskola”(elsősorban EUGEN EHRLICH),majd később az „érdekkutató jogtudomány” (RUDOLF VON JHERING,illetőleg RUDOLF STAMMLER munkássága)[15]kritikát gyakorolt a töténeti is-kola jogértelmezési elméletén,kiegészítve a négy fő értelmezési módot a funkcionális,illetve a teleológiai in-terpretatióval.(Meg kell itt jegyezni,hogy a teleológiai interpretatio már a római jogfejlődés egyes korsza-kaiban is bevett,némely esetben uralkodónak számító jogértelmezési módja volt.)Azonban a témánk szem-pontjából jelentős elméleti újítások nemcsak a kontinentális jogi szakirodalomban láttak napvilágok.A XX. század közepétől az amerikai jogelmélet egyre nagyobb befolyásra tett szert a jogértelmezést elemző kon-tinentális elméleti konstrukciók fejlődésében.Ez az alkotmányos alapjogok jogrétegének második világhá-borút követő kialakulásának eredménye.Az első,második,és harmadik generációs alapjogokat deklaráló írott alkotmányok megszületésével,és a modern értelemben vett alkotmánybíráskodás kialakulásával egyidőben, amerikai elméletek[16] hatására Európában is kialakult az alkotmányos alapjogok fényében történő interpreta-tio módszere.
A MacCormick/SUMMERS szerkesztésében napvilágot látott összehasonlító tanulmánygyűjtemény fel- tárta az egyes vizsgálatba bevont országok bíróságai által alkalmazott jogértelmezési gyakorlatot.Ennek so-rán 12 manapság használatos jogértelmezési módot különített el egymástol.Ezen technikák eltérően léteznek
2.
(Kontextuális
interpretatio)
3.
(Joglogikai
interpretatio)
4.
(Interpretatio az
alkotmányos
alapjogok
fényében)
Az Alkotmánybíróság és a jogalkalmazási folyamat viszonyáról általánosságban annyi mondható el,hogy egymás tevékenységére a gyakorlatban igen kevés hatással vannak.Nem kis mértékben köszönhető mindez az 57/1991.(XI.8.) AB.hat.-ban kifejtett állásfoglalásnak,ahol a bírák kizárták az Alkotmánybíróság hatáskö-réből a jogalkalmazás alkotmányosságának vizsgálatát.[42] Az alkotmánykonform jogértelmezés AB. hat.-on alapuló -Németországban régóta bevett és kötelező- gyakorlata hazánkban nem élő jelenség.Az Alkotmány-bíróság és rendes bíróságok viszonyától függetlenül hatnak azonban a jogértelmezésre az egyes Alkotmány-ban deklarált alapjogok.A büntetőjogon belül,a speciális büntetőjogi alapelvek léte ezt a hatást nagymérték-ben erősíti.(A jogértelmezés,illetőleg az alapjogokból,és a jogállamiság eszméjéből fakadó speciális bünte-tőjogi alapelvek közti kapcsolat a jelen tanulmány Első Fejezetében került elemzésre.)
POKOL BÉLA elemzése alapján meg kell jegyeznünk,hogy a Legfelsőbb Bíróság alkotmányos alapjogo-kat értelmező technikája nagymértékben tér el az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezési gyakorlatától.Az LB. az egyes alapvető jogosultságokat sokkal inkább a társadalomban rögzült normákhoz kötve értelmezik, ellentétben az AB.ún.”aktivista” beállítódásával.[43]Az alapjogok Legfelsőbb Bíróság által felfogott határai az AB.határozataiban fellelhető mértéknél szűkebbek.(Például az emberi méltóság értelmezésében megjelenő értelmezési különbségek e fenti jelenségre jó példával szolgálnak.)Ehhez kapcsolódóan kell megenlítenünk a Legfelsőbb Bíróság BH.1999/292.számon közzétett eseti ítéletét,melyben a lelkiismereti és vallásszabad-ság alkotmányos alapjogát értelmezi egy büntetőügy kapcsán.A bíróság által megállapított tényállás szerint az ügy terheltje egy vallási felekezet ünnepi körmenetét úgy zavarta meg,hogy gépkocsijával -a továbbhala-dás érdekében- a közterületen gyülekező hívek közé hajtott,és őket egy riasztópisztollyal fenyegetve próbált utat nyitni magának.Az értesített rendőrök a terheltet igazoltatták,és fegyverét lefoglalták.A városi bíróság a terheltet vallásszabadság megsértésének bűntettében (BTK.174/A.§) találta bűnösnek,ezért őt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.A másodfokú bíróság az ítéletet helybenhagyta.Az általunk vizsgált jogértelmezési technika szempontjából a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárás során kifejtett indoklása mondható érde-kesnek.A védői álláspont szerint a terhelt a fenti bűncselekményt nem valósította meg azzal,hogy a gépjár-műforgalom számára kiépített úttesten próbálta elérni úticélját,cselekedetével senkit sem akadályozott vallá-sának szabad gyakorlásában,erre szándéka sem terjedt ki.A védői érvelést az LB. nem fogadta el.Indoklásá-ban az 1990.évi IV.tv,illetőleg az Alkotmány 60.§-ának rendelkezéseit értelmezte,a vallás szabad gyakorlá-sának jogi tárgyát védő büntető-diszpozício szempontjából. (Kiemelést érdemel,hogy a bíróság az 1990.évi IV.tv. értelmezésébe bevonta a hozzá fűzött indoklást is.)A bíróság az értelmezés során nem lépett túl a kér-déses alapjog tartalmának a törvényben meghatározott határain,ezt az Alkotmánybíróság 4/1993(II.12.) ha-tározatának interpretatioba történő bevonásának segítségével tette meg.A hivatkozott AB. határozat a vallás-gyakorlás szabadságát az emberi méltóság Alkotmánybíróság által kiolvasztott alapjogával összefüggésben értelmezte,így jóval tágabb határokat húzott meg a kérdéses alapjoggal kapcsolatosan,mint az a törvény ren-delkezéseiből következne.[44]Az ügy kimenetelének szempontjából ez nem volt lényeges aspektus (a jogerős végzést az LB. hatályában fenntartotta),azonban ebből az eseti határozatból is világosan látszik,hogy a ma-gyarországi büntető felsőbírósági fórumok nem élnek önállóan az alapjogértelmezés azon típusával,amely a törvény szövegétől elszakadva,annak rendelkezéseit különböző elvek segítségével jelentősen kitágítva ún. „aktivista jelleggel” interpretálja.Amennyiben erre kerül sor egy konkrét ügy kapcsán ,úgy az LB. az Alkot-mánybíróság jogértelmezését irányadónak tekintve,az AB.határozat pontos hivatkozásával teszi ezt meg.
(Jogszabály
értelmezése bírói jogra való hivatkozás alapján)
A magyar jogrendszer korunk modern jogtípusán belül René David nyomán általánossá vált kifejezéssel élve a kontinentális jogcsaládba tartozik. A kontinentális vagy máskképpen római-germán jogcsaládba tartozó jogrendszerekre nézve - már-már közhelyszerűnek számító vélekedés szerint – a jogásztársadalom számára általánosan elfogadottá vált az az állítás - hogy a bírói precedensjog ezen jogcsaládba tartozó jogrendszerekre egyáltalán nem jellemző, a bírák eseti ítélkezési gyakorlatukon keresztül alapvetően nem hoznak létre új jogintézményeket, nem módosítják a már meglévő jogszabályokat, illetve nem orientálják eseti döntéseikkel a későbbiekben hasonló esetekben döntést hozni hivatott bírák tevékenységét.
A fenti álláspont szerint mereven elválik és el is kell választani egymástól a jogalkotói és a jogalkalmazói tevékenységeket, ezen felül szigorúan tiltott az említett jogcsaládon belül a jogalkalmazói jogképződés, a bírák elsődleges feladata pedig voltaképpen nem más, mint hogy az eléjük kerülő esetekre vonatkozóan a racionálisan zárt rendszert alkotó, absztrakt módon megfogalmazott, elsődlegesen törvényekből és egyéb írott jogszabályokból összeálló joganyag megfelelő jogi normáit értelmezzék az adott esetre kivetítve döntéshozatali eljárásuk során. A precedensjog pedig, kizárólag az úgynevezett common law jogcsaládba tartozó jogrendszerek jellemzője.
A fentiekben leírtak természetesen nagyjából megegyeznek a valós helyzettel, azonban - mint ahogyan azt a közelmúltban MacCormick és Summers a bírói joggal kapcsolatos számos európai országra és az Egyesült Államokra koncentráló rendkívül érdekfeszítő empírikus kutatásai minden kétséget kizáróan bebizonyították – ma már nem teljes mértékben állják meg a helyüket a valóságban.
Az minden kétséget kizáróan bizonyos, hogy az angolszász jogrendszerekben meglévő formálisan is kötelező erővel bíró precedenskövetési gyakorlat, a római-germán jogcsaládba tartozó európai jogrendszerekben nem létezik. De a MacCormick-Summers féle tanulmánynak köszönhetően többek között fény derült arra tényre is, hogy napjainkban az európai kontinens országaiban – természetesen eltérő gyakorisággal – a bírói döntéshozatal kapcsán egy olyan irányú folyamat van kibontakozóban, melynek során a korábbi ítélkezési gyakorlat, a bíróságok által meghozott eseti döntések - összességében véve természetesen nem automatikusan kötelező jelleggel, mindazonáltal egyre növekvő mennyiségben - , a fellebbezési eljárások során sokszor alapvető jelleggel képesek befolyásolni az adott esetben korábban született ítélet helyességének elbírálását.
Az általunk végzett kutatások alapján elmondható az, hogy a magyar ítélkezési gyakorlatban hasonló folyamat látszik kibontakozni mint amilyen a fent említett szerzők tanulmányában vizsgált európai országokra is jellemző napjainkban. Mielőtt azonban rátérnék az általunk eme témában végzett empírikus kutatások adatainak részletesebb ismertetésére, feltétlenül fontosnak tartom röviden kiemelni a magyar jogrendszer bizonyos jellemzőit és sajátosságait.
A magyar jogrendszer egészét átható, a jogalkalmazói és a jogalkotói tevékenységet egyaránt orientáló alapelvekből levezethetőek úgynevezett speciális büntetőjogi alapelvek.
Többek között az egyik ilyen speciális büntetőjogi alapelv a törvényesség azaz az anyagi jogi legalitás elve. Ez az elv voltaképpen nem más mint a jogrendszerünk egészét alapvető mértékben meghatározó elvnek a jogállamiság követelményének s a hozzá szorosan kapcsolódó jogbiztonságnak elengedhetetlen velejárója.
A jogállamiság alapelvéből és a jogbiztonság követelményéből a büntetőjoghoz kapcsolódóan alapvetően az alábbi négy rendkívül fontos büntetőjogi tilalom vezethető le:
- 1, NULLUM CRIMEN/NULLA POENA SINE LEGE PRAEVIA
azaz a súlyosabb büntető törvény visszaható hatályának tilalma illetve az elkövetéskor hatályos törvény alkalmazásának követelménye.
- 2, NULLUM CRIMEN/NULLA POENA SINE LEGE CERTA azaz a határozatlan büntető törvény és jogkövetkezmény tilalma.
- 3, NULLUMCRIMEN/NULLA POENA SINE LEGE SCRIPTA
- azaz a bírói jog és a büntetőjogi szankciót és büntethetőséget szigorító szokásjog tilalma illetve írott büntertő törvénykönyv követelménye.
- 4, NULLUM CRIMEN /NULLA POENA SINE LEGE STRICTA
- azaz a bíráknak a törvényben írt normaszöveghez kötésének a követelménye illetve az ananlógia tilalma.
Ezen elveket áttekintve nyilvánvalónak tűnik az hogy jelen tanulmány keretében a bírói joggal kapcsolatban feltétlenül kiemelt figyelmet kell szentelni a fentiekben felsorolt alapelvek közül a NULLUM CRIMEN/NULLA POENA SINE LEGE SCRIPTA alapelvnek és értelemszerűen a hozzá kapcsolódó vele szoros összefüggésben lévő törvényi szabályozásnak is.
Ezen alapelvből kifolyólag kizárólag írott jog, törvény képezheti bűncselekmény és a hozzá kapcsolódó jogkövetkezmény, szankció meghatározásának alapját. A fenti követelmény világosan kifejezésre jutott a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény által. Ennek ellenére mégsem lehet azt mondani, hogy ma Magyarországon a gyakorlatban eleve kizárt lenne a bírói jog létezése illetve a bíróságok eseti döntéseinek, az általános ítélkezési gyakorlatnak az orientáló befolyásoló szerepe a bírák későbbi döntéseinek alakulására továbbá a fellebbviteli eljárások során megszülető bírósági határozatok lényegi tartalmára nézve.
Ez a jelenség többek között azzal a ténnyel is összefüggésbe hozható, hogy a magyar bírósági rendszer csúcsán álló Legfelsőbb Bíróságnak évente több ezer a fellebbezési eljárás során hozzá eljutó esetben kell határozatot hoznia. Ezeket az eseti ügyekben hozott döntéseket a „Bírósági Határozatok”-ban mindenki számára hozzáférhetővé teszik és ezen határozatok – mint ahogyan azt az alábbiakban empírikus adatokkal alátámasztva részletesebben be fogjuk mutatni – számos esetben orientációs pontokként szerepelnek az alsóbb bíróságok későbbi ügyekben megszülető eseti döntéseinek meghozatalakor.
A Legfelsőbb Bíróság azonban nem csak a fent említett tevékenységével képes hatást gyakorolni a bírói jogalkalmazás egészére. Alkotmányunk 47.§-a a következőket tartalmazza:
„ A Magyar Köztársaság
Legfelsőbb Bírósága elvi irányítást gyakorol az összes bíróságok működése és
ítélkezése fölött. A Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései a bíróságok
számára kötelezőek.”
Az alkotmány evvel tulajdonképpen valamennyi bíróság számára egyértelműen kötelezővé tette az irányelvekben és az elvi döntésekben foglaltakat, ám ezen felül – mint ahogyan azt az alábbiakban példákkal is illusztrálni fogjuk – a kollégiumi állásfoglalások tartalmát is a bíróságok határozataik meghozatalakor lényegében jogforrásként veszik számba. Teszik ezt annak ellenére, hogy itt tulajdonképpen nem létezik semmilyen írott jogszabály, amely a bíróságok számára ezt a gyakorlatot előírná azaz voltaképpen ezen kollégiumi állásfoglalások a sokéves bírói ítélkezési gyakorlat által nyertek – ilyenképpen mondhatjuk azt hogy szokásjogi úton – jogforrási jelleget.
A Legfelsőbb Bíróság illetve a különböző megyei bíróságok a kollégiumi állásfoglalások figyelmen kívül hagyása illetve tartalmuknak az adott esetben helytelennek ítélt alsóbb bírósági értelmezése esetén az ilyen határozatokat a helyesnek tartott értelmezésre hivatkozva ugyanúgy felülbírálják a fellebbezési eljárás során, mint bármely más esetben mikor döntésük alapját kötelező erővel bíró jogszabályi rendelkezés képezi.
A kollégiumi állásfoglalások és az elvi döntések illetve az irányelvek voltaképpen a bírói jogalkalmazás egységét hivatottak megteremteni. Az 1997.évi. LXVI. Hatályba lépése óta a Legfelsőbb Bíróságnak már az úgynevezett jogegységi határozatok meghozatalával kell megteremtenie illetve elősegítenie a bírói jogalkalmazás egységét. Az 1997.éviLXVI. törvény 29.§-a első bekezdésének a, és b, pontjaiban a következőképpen határozza meg azt, hogy mikor van helye jogegységi eljárásnak:
„1997. LXVI (1) 29.§. a,: A jogegységi eljárásnak van helye:
a, az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésekben jogegységi határozat meghozatala szükséges
b, a Legfelsőbb Bíróság valamelyik tanácsa jogkérdésében el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától.
Mindez nem jelenti azt, hogy a korábbi elvi döntések és irányelvek - még ha nem is rendelkeznek jogszabály szerint kötelező erővel – ne töltenének be jogforrási funkciót, hiszen a gyakorlatban továbbra is mérvadónak tekintik a bíróságok ezek tartalmát akárcsak korábban a kollégiumi állásfoglalások esetében , annál is inkább mivel a fentebb említett törvény ugyan „papíron” voltaképpen eltörölte az elvi döntések és irányelvek addigi kötelező jellegét de nem rendelkezett ezek további sorsáról illetve megszűntetéséről, így értelemszerűen a kollégiumi állásfoglalásokkal együtt mindaddig alkalmazhatóak amíg nem születik eltérő iránymutatást tartalmazó jogegységi határozat.
Mint ahogyan azt már a korábbiakban is jeleztük számos példa található arra a Bírósági Határozatokban, hogy a bírák határozataikat bírói jogra valóhivatkozással hozzák meg. Ilyen esetekben a Legfelsőbb Bíróság illetve elvi döntéseire továbbá iránymutatásaira valamint kollégiumi állásfoglalásaira nem ritkán pedig más hasonló esetekben megszületett bírósági határozatokra vagy sokszor csupán a kialakult bírói gyakorlatra hivatkozva bírálják el a fellebbezési eljárás során eléjük kerülő bírósági határozatokban szereplő vitatott kérdéseket.
1990-1999 közötti a Bírósági Határozatokban megjelent határozatok közel 28%-ában ilyen módon hoztak ítéletet a bírák.
Az1990/85. számú esetben egy kollégiumi állásfoglalást alapul véve hozta meg döntését az adott ügyben a terhelt javára emelt törvényességi óvás elbírálásánál a bíróság.a következöképpen fejtte ki álláspontiát:
1, A terheltet a városi bíróság ittas vezetés vétsége miatt tíz hónapi tíz százalékos bércsökkenéssel járó javító-nevelő munkára,
2, kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt egy év hat hónapi tíz százalékos bércsökkenéssel járó javító-nevelő munkára ítélte. Az 1. És 2. ítéletekkel kiszabott büntetéseket összbüntetésbe foglalta minek tartalmát két év javító-nevelő munkában állapította meg tíz százalékos bércsökkenés mellett.
3, ezen felül természet elleni fajtalanság bűntette miatt tíz hónapos börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A városi bíróság az 1. és 3. alatti bűntetteket összbüntetésbe foglalta tartamát egy év három hónapi börtönben megállapítva.
A terhelt javára emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság törvényesnek találta.Okfejtése szerint az eljárt bíróságok az összbüntetésnek egy év négy hónapi tartamának megállapítása során az összbüntetésbe foglalandó büntetések együttes tartamából egy év négy hónap 28 napból csupán 28 napot engedtek el. Az elengedésnek ez a mértéke nem felel meg a L.B. B.K. 105. számú állásfoglalása C/1/a, pontjában foglaltaknak.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással megtámadott összbüntetési ítéletet hatályon kívül helyezet, és az újabb összbüntetési eljárás lefolytatása végett az ügyet a városi bírósághoz visszaküldte.
Egy ugyancsak a kilencvenes évek elején született határozatban melyet a Fejér Megyei Bíróság hozott meg, a bíróság döntésében a „jogszabályt értelmező bírósági gyakorlatra hivatkozott” egy 1988-ban született esetet megjelölve. Az adott ügyben a városi bíróság 500 forint rendbírságra ítélte a tanút mivel indoklása szerint a tanú a bíróság folyosóját a tanács elnökének engedélye nélkül elhagyta. Ez ellen a tanú fellebbezést jelentett be, indoklása szerint orvoshoz ment s ezen indokláshoz igazolást csatolt. Miután a megyei bíróság megvizsgálta a városi bíróság végzését s az üggyel kapcsolatos iratokat, a fellebbezést alaposnak találta: „ Kétségtelen , hogy a vádlott megsértette a tárgyalási fegyelmet, ezt azonban – bár nem helyeselhetően de emberileg bizonyos fokig méltányolható okból tette. Kiemeli a megyei bíróság, hogy a jogszabályt értelmező ítélkezési gyakorlat iránymutatása szerint ( BH. 441/1988) a rendbírság kiszabása mindig csupán lehetőség soha nem kötelező, alkalmazása bírói mérlegelés jogkörébe tartozik és a mulasztás rendzavarás körülményeinek súlyosságának a vizsgálatától függ.” (Fejér Megyei Bíróság Bf. 606/1989.sz.) BH.372/1990
Egy másik bírósági határozatban melyben a kilencvenes évek végén a Legfelsőbb Bíróság által hozott döntést tartalmazza a terheltek védőjük útján védőjük által benyújtott felülvizsgálati indítványban egy 1995. évben született bírósági határozatra hivatkoztak mellyel kapcsolatos értelmezésüket a Legfelsőbb Bíróság tévesnek talált. Az adott ügyben a városi bíróság a terhelteket pénzbüntetésre ítélte, valamint az eljárás során lefoglalt 150 műsoros videókazettákat elkobozta. A terheltek olyan videokazettákat akartak értékesíteni melyek a hazai jogtulajdonos által voltak forgalomba hozva illetve melyeken televízió csatornákról jogtalan átmásolással valamint mozijogos filmek illegális felvételével és sokszorosításával készült filmek voltak, ezeken felül pedig plyan filmek melyek Magyarországon a mozikban történő bemutatás előtt illegális videokazettán kerültek forgalomba, tehát ezek a kazetták a forgalmazás feltételeinek nem feleltek meg és a terheltek nem rendelkeztek árusításra engedéllyel ennek ellenére ezeket a videokazettákat újsághirdetés útján próbálták meg értékesíteni. A terheltek védőügyvédjük által benyújtott felülvizsgálati indítványban szereplő álláspontjuk szerint a tényállásban megállapított és a terhükre rótt magatartás nem merítette ki a szerzői és a szomszédos jogok megsértésének vétségét illetve kísérleti alakzatát sem. A Bírósági Határozatokban szereplő eseti döntésre (1995/623. sz.) való utalással arra hivatkoztak, hogy újságban közzétett hirdetéssel a cselekmény csak előkészületi szakaszig jutott el ezt viszont a törvény nem bünteti.
A felülvizsgálati indítványukat a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak a következők miatt:„Tévesen értelmezte a Bírósági Határozatok 1995/623. sorszámú eseti döntését. A hivatkozott jogesetben a cselekménynek nem büntethető előkészülete azért volt megállapítható mert az eladásra meghirdetett videokazettákat jogellenes forgalomba hozatal végett nem a terhelt másolta és nem is tudott azok illegális voltáról. Amennyiben viszont az elkövető a videokazetták jogosulatlan forgalomba hozása céljából a videokazetták illegális előállításában, sokszorosításában közreműködik vagy azok ilyen eredetéről tudomással bír, a cselekménye már készenléti stádiumba kerül.” (Legf. Bír. Bfv. I.187/1997.sz.) B.H. 1998/324.
A jogdogmatikai alapelvek fényében való jogszabályértelmezés a gyakorlatban a Bírósági Határozatokban szereplő megyei és Legfelsőbb Bírósági határozatokat a 1990-1999-es időszakot áttekintve az egyik leggyakrabban előforduló interpretációs módszernek bizonyult.Ezen vizsgált esetek több mint 40%-ában fordult elő hogy egy ügy kapcsán a bíróság elé kerülő adott vitás kérdésben született döntés indoklásánál a fenti módszer alkalmazásra. Ezen értelmezési módszer a Btk. Általános részével kapcsolatban elsődlegesnek bizonyult.
A jogdogmatikai interpretatio technika büntetőjogban történő gyakori alkalmazásának oka,hogy a büntető anyagi jog területén -hasonlóan a polgári joghoz,és ellentétben a közigazgatási joggal- kidolgozott, a jo-gásztársadalomban általánosan ismert és elfogadott jogdogmatikai modellek léteznek,melyek az interpreta-tio ezen módszerének használatakor nem teszik bizonytalanná az értelmezési folyamatot.Mindazonáltal a büntetőjogban is több dogmatikai konstrukció létezik,amelyek adott esetben ellentétbe kerülhetnek egymással az interpretatio során.A bírói gyakorlattól függ az,hogy a létező dogmatikai modellek közül melyek azok,amik a törvénykezés során alkalmazásra kerülnek.Ezért a bírói gyakorlat alapján történő,illető-leg a jogdogmatikai interpretatio igen szoros kapcsolatban,illetőleg kölcsönhatásban állnak egymással.(A lé-tező dogmatikai modellek alapját képezik a bírói gyakorlatnak,a jogalkalmazás során ezen modellekkel kap-csolatosan felvetődött problémák pedig a jogdogmatika jogtudomány általi továbbfejlesztésének folyamatát segítik elő.)Az elmúlt tíz év során számos nagyon érdekes jogdogmatikai interpretatio által hozott ítélet szü-letett.Ezek közül kerül bemutatásra néhány az alábbiakban.
Az 378/1991. számon megjelent esetben a pszichikai bűnsegély és a felbujtás fogalmainak a jogirodalomban egységes ezen kérdésre vonatkozó elv képezte a döntés alapját. A vádlottakat az elsőfokú bíróság több rendbeli részben társtettesként részben pedig bűnsegédként, bűnszövetségben üzletszerűen elkövetett, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás mondotta ki bűnösnek és halmazati büntetésként börtönbüntetésre valamint a közügyektől való eltiltásra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogi álláspontját csupán egy vonatkozásban találta tévesnek, miszerint : „Az elsőfokú bíróság azokban az esetekben amikor a vádlott csak ötletet, címet adott társainak meghatározott sértett kifosztására – anélkül hogy egyéb módon részt vett volna a bűncselekmény elkövetésében – ezt a magatartást bűnsegédi bűnrészességnek minősítette. A Legfelsőbb Bíróság ezzel az állásponttal nem értett egyet.
Kétségtelenül a vádlottak üzletszerűen és bűnszövetségben követték el a bűncselekményeket, szándékuk tehát meg nem határozott rendbeli lopás véghezvitelére irányult. Akkor azonban amikor valamelyik vádlott konkrét cím közlésével, meghatározott sértett sérelmére történő elkövetéssel bízza meg társát, ezzel a magatartásával az adott lopási cselekmény elkövetésére irányuló szándék létrejöttében, kialakításában működik közre. Ez a részesi alakzat pedig nem bűnsegédi, hanem az ennél súlyosabb jogi értékelés alá eső felbujtói alakzatnak felel meg. A felbujtás és a pszichikai bűnsegély elhatárolásánál azt – a jogirodalomban is egységes – elvet kell szem előtt tartani, hogy a szándék életre hívása, fellobbantása tekintetében elkövetett rábíró tevékenység felbujtás, míg a már kialakult szándék ébrentartásában való közreműködés a pszichikai bűnsegély fogalma alá tartozik.”
Egy másik esetben (B.H. 1991/181) a megyei bíróság a vádlott cselekményét az elbíráláskor hatályban lévő – 1987. évi III. törvény 22.§- ával módosított – a Btk252. §-ának (1) bekezdése szerinti bűntettként értékelte, mely álláspontot a Legfelsőbb Bíróság tévesnek talált ugyanis: „ A szóban forgó cselekmény elkövetésének napja: 1987. április, 30., az 1987. évi III. törvény pedig 1988 január elsején lépett hatályba. Az adott cselekmény megítélését illetően az új törvény szigorúbb rendelkezést tartalmaz, és ezért a Btk 2. §- a értelmében annak alkalmazására nem kerülhet sor.”Ebben az esetben tehát az egyik büntetőjogi alapelvet a NULLUM CRIMEN /NULLA POENA SINE LEGE PRAEVIA, azaz az elkövetéskor hatályos törvény alkalmazásának követelményét illetve a súlyosabb bűntető törvény visszaható hatályának tilalmát sértette meg a megyei bíróság határozata mint ahogyan az a Legfelsőbb Bíróság határozatából tisztán kiolvasható.
A jogdogmatikai interpretatio szempontjából igen érdekesek azok a határozatok,melyek a BTK.-ban nem szabályozott okozati összefüggés kérdéseivel kapcsolatosan foglalnak állást.[45]Erre kerül sor a BH.1997/511. számú eseti határozatban,ahol a fent említett kérdés az emberölés delictumával kapcsolatosan merül fel.Az elsőfokon eljárt bíróság az ügy terheltjét emberölés bűntette miatt letöltendő börtönbüntetésre ítélte.Az ítéle-ti tényállás szerint a terhelt élettársát-hangos veszekedés után- leszúta.A sértett a kórházba szállítás után vér-vesztéses sokk következtében elhalálozott.A bizonyítási eljárás során bizonyítást nyert,hogy a sértett halála bekövetkezésében a sérülés ellátása során történt diagnosztikai tévedés is közrehatott.Egyértelműen bebizo-nyosodott az is,hogy a terhelt ölési szándék nem vezette cselekménye elkövetésekor.Ezekre tekintettel mind a védelem,mind a vád képviselője enyhítésért jelentett be fellebbezést.A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bí-róság által hozott ítélet jogi minősítését megváltoztatva,emberölés bűntette helyett halált okozó testi sértés delictumát állapította meg.Az ítélet indoklásában (jogdogmatikai interpretatio alkalmazásával) arra mutatott rá,hogy a terheltet a testi sértés okozására egyenes szándék vezette,a bekövetkezett halálos eredmény tekin- tetében azonban megállapítható a vádlott gondatlansága.(Ezért az adott esetben életveszélyt okozó testi sértés megállapítására nem kerülhetett sor,mivel az orvosi segítség a sértett életét nem menthette volna meg,illetőleg a sértett halála nem a tettes által elindított okfolyamattól függetlenül következett be.)Az ügy terheltjének a tőle elvárható gondosság alapján fel kellett volna ismernie,hogy szúrásai a sértett halálához vezethetnek ,így tehát esetében a negligentia kétséget kizáróan megállapítható.Az orvosi diagnosztikai téve-désnek,mint közreható oknak (concausa) a fennforgása nem zárja ki az elkövető büntetőjogi felelősségét.Az okozati összefüggésnek,mint jogdogmatikai kategóriának a konkrét esetekben történő vizsgálata,a jogintéz-mény jellegéből adódóan a jogdogmatikai (továbbá a bírói gyakorlat alapján történő) interpretatio alapján lehetséges.Ezt mutatja a hivatkozott határozaton kívül a többi ilyen típusú ítélet is.
A következő említésre érdemes bírósági határozat a BH.1998/572.sz. eseti ítélet.Itt a valóságos alaki bűn-halmazat jogintézményének interpretálására kerül sor az önbíráskodás és a könnyű testi sértés bűncselekmé-nyével kapcsolatosan.Az elsőfokon eljárt városi bíróság az ügy terheltjének bűnösségét társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettében állapította meg,és ezért őt letöltendő börtönböntetésre ítélte.Az ítéleti tényállás szerint a terhelt és bűntársai a vádlott feleségétől a jogosnak vélt vagyoni igényének kielégítése céljából okiratokat és értékpapírokat tulajdonított el úgy,hogy az eközben kialakult dulakodás során az ügy séértettjének (a terhelt feleségének) nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket okozott.A másodfokú bíróság erre figyelemmel az önbíráskodás mellett a terheltet bűnösnek találta könnyű testi sértés okozásában is,ezért halmazati büntetést szabott ki.A védelem képviselője felülvizsgálati indítványában előadta,hogy álláspontja szerint halmazati büntetés kiszabásának ilyen esetben nem lehet helye,mivel ilyenkor a látszólagos alaki hal-mazat miatt a konszumpció elve érvényesül,tehát a súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett törvényi tényál-lás elnyeli az enyhébbet.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.Az ítélet in-doklásában a jogdogmatikai,illetőleg bírói gyakorlat alapján történő interpretatio szerint az alaki bűnhalma-zat csak abban az esetben látszólagos ,ha a törvényi tényállások találkozása szükségszerűen foglalja magába más,enyhébben büntetendő bűncselekmény tényállását is,és ez utóbbi az önálló bűncselekményként történő értékelhetőségét elveszti.Mivel azonban az önbíráskodás (más egyéb típusú személy elleni erőszakos bűn-cselekményekkel ellentétben) megvalósítható testi sértés okozásával is,így a könnyű testi sértés okozása nem veszti el önállóságát,tehát a bűnhalmazat megállapítása mindenképpen indokolt.
A rendszerváltozást követő tíz év büntetőbírósági jogértelmezésére jellemző,hogy alapvetően a jogértel- mezés hét tárgyalt módszerét alkalmazzák az eseti ítéletekben.Az analógia alapján történő interpretatio -a büntetőjog speciális alapelvei miatt- az anyagi büntetőjogban nem alkalmazott jogértelmezési forma.(Kivé-telt képez természetesen a mi tanulmányunkban is említett,NAGY FERENC által hivatkozott 1986-os eseti ítélet,de ez nem az általunk vizsgált időszakban született.)Etikai elveken,illetőleg általános jogelveken ala-puló jogértelmezésre empírikus példa nem akadt az 1990-’99-es időszakban.
A jogszabály célja,illetőleg a jogalkotó szándéka alapján történő interpretatio néha egy-egy eseti határo-zatban megjelenik ugyan,de a tárgyalt jogértelmezési módszerekhez képest -alkalmazásának gyakorisága as-pektusából- elhanyagolhatónak mondható,így ezek jelen tanulmányban külön nem kerültek tárgyalásra.Ér-dekes jelenség ugyanakkor az,hogy az 1998,1999-ben keletkezett Legfelsőbb Bíróság által kiadott jogegysé-gi határozatokban meglepően gyakori e fent említett interpretatios technikák alkalmazása.[46]Lehetséges,bár korántsem biztos,hogy a jogalkotó szándéka,illetőleg a jogszabály célja szerinti interpretatio a későbbiekben az eseti ítéletek indoklásában is használatos jogértelmezési módszer lesz.[47](Természetesen nem olyan for-mában,mint az például Svédországban tapasztalható.)
Összegzésképpen elmondható,hogy a jogértelmezési folyamatnak,annak sajátosságainak a feltárásához a MacCORMICK/SUMMERS szerzőpáros által szerkesztett tanulmánygyűjtemény által alkalmazott eszkö-zök (főképp a hagyományos interpretatios tipológiát pontosító,azokat kiegészítő jogértelmezési technikákat egységes rendszerbe foglaló elméleti konstrukció) igénybevételével a korábbi kutatási módszerekhez képest pontosabb képet kaphatunk,így az egyes országokon,illetve jogágakon belül kialakult jogértelmezlési gya-korlat összehasonlítására is jobb lehetőségek kínálkoznak.Mindez természetesen az ilyen típusú kutatások jövőbeni irányát is meghatározza.Mint ahogyan azt a jelen tanulmány bevezetőjében is jeleztük,a magyaror-szági büntetőbíráskodás gyakorlatának feltárásához elengedhetetlenül szükséges a büntető alaki jogban kia-lakult jogértelmezési mechanizmusok elemzése is.Hasonlóképp lényeges a magyar és a külföldi (főképp az európai) országok jogalkalmazói jogértelmezésének összehasonlítása a büntetőjog aspektusából.(Ez az EU-csatlakozás kapcsán időszerű is.)További iránya lehet a kutatásnak a bírói,illetőleg az egyéb jogalkalmazói (például ügyészi) gyakorlat összehasonlítása.Nagyon lényeges szempont ez,hiszen az ügyészi/bírói statiszti-kák tanulsága szerint a büntetőügyek jelentős része nem jut el a büntetőeljárás bírói szakába.A nyomozati,il-letve ügyészi szakaszban az ügyészségi jogértelmezési gyakorlat releváns,ugyanakkor erről a tudományos publikációkban nem áll rendelkezésre a jelentőségéhez mért nagyságú és rendszerezettségű anyag.A fent említett kérdések megválaszolása nélkül a büntetőjog gyakorlatban érvényesülő mechanizmusainak megér-tése véleményünk szerint nemigen képzelhető el.
IRODALOMJEGYZÉK
(Felhasznált és hivatkozott
irodalmak)
1.)Alkotmányos Elvek és Esetek
(COLPI Kézikönyv 1996)
2.)BERKES GYÖRGY:A társadalomra veszélyesség hiányának büntetőjogi értékelése
(Magyar Jog 1999/12.)
3.)BERKES GYÖRGY(szerk.):Magyar Büntetőjog.Kommentár a gyakorlat számára
(HVG-ORAC Kiadó 1995+Frissítések)
4.)BÓDIG MÁTYÁS/SZABÓ MIKLÓS(szerk.):Logikai olvasókönyv joghallgatók számára
(PRUDENTIA IURIS 6. BÍBOR Kiadó 1996.)
-RUZSA IMRE:A klasszikus kétértékű logika
-JOHN B.ROSSER/ATWELL R.TURQUETTE:Többértékű logikák
-GILBERT RYLE:Formális és informális logika
-LOFTI A.ZADEH:Életlen logika
-JERZY WRÓBLEWSKI:A jogi szillogizmus és a bírói döntés racionalitása
-LOTHAR PHILIPS:Az életlen szubszumpció elmélete
5.)DUDÁS GÁBOR:A bírói jogértelmezés lehetőségei a magyar közigazgatási bíráskodásban
(Magyar Közigazgatás 1997/10.)
6.)DWORKIN,RONALD:Taking Rights Seriously
(Harvard University Press 1978.)
7.)DWORKIN,RONALD:Freedom’s Law (The Moral Reading of the American Constitution)
(Oxford University Press 1996.)
8.)GÖNCÖL KATALIN/KORINEK LÁSZLÓ/LÉVAI MIKLÓS:Kriminológiai ismeretek
(CORVINA 1996.)
9.)GYÖRGYI KÁLMÁN:Büntetések és intézkedések
(KJK 1984.)
10.)GYÖRGYI KÁLMÁN/WIENER A.IMRE(szerk.):A Büntető Törvénykönyv magyarázata
(KJK 1996.)
11.)HORVÁTH/KERESZTY/MARÁZ/NAGY/VIDA:A magyar büntetőjog különös része
(KORONA Kiadó 1999.)
12.)KECSKÉS/MACZONAKI/SZÉCSÉNYI:Jogharmonizációs kötelezettségeink és lehetőségeink
(INTEGRÁCIÓS STRATÉGIAI MUNKACSOPORT 1997.)
13.)KOVÁCS JÓZSEF:Bűnözés a gazdaságban
(Rendészeti Szemle 1992/6.)
14.)LOMNICZI ZOLTÁN(szerk.):Európai intézmények és a jogharmonizáció
(HVG-ORAC 1998.)
15.)MISKOLCZI BODNÁR PÉTER(szerk.):A gazdasági társaságok I-II
(HVG-ORAC 1998.)
16.)MacCORMICK N.D./SUMMERS R.S.(szerk.):Interpreting Statutes.A Comparative Study
(Darthmouth 1991.)
-ALEXY R./DREIER R.:Statutory Interpretation in the Federal Republic of Germany
17.)NAGY FERENC/TOKAJI GÉZA:A magyar büntetőjog általános része
(KORONA Kiadó 1998.)
18.)NYÍRI SÁNDOR:A gazdaság,a korrupció és az etika
(Belügyi Szemle 1995/2.)
19.)POKOL BÉLA:A jogértelmezés alapjai
(Magyar Jog 1999/4.)
20.)POKOL BÉLA:Bevezető megfontolások a jogforrások jogelméleti elemzéséhez
(Jogelméleti Szemle 2000/1.)
21.)POKOL BÉLA:A jog szerkezete
(Rejtjel Kiadó 1998.)
22.)POKOL BÉLA:Jogbölcseleti vizsgálódások
(Nemzeti Tankönyvkiadó 1998.)
23.)RAWLS,JOHN:Az igazságosság elmélete
(OSIRIS 1997.)
24.)SOLT PÁL(szerk.):A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye
(HVG-ORAC 1999.)
25.)SZABÓ MIKLÓS:A jogdogmatika előkérdéseiről
(PRUDENTIA IURIS 6. Bíbor Kiadó 1999.)
26.)SZOLLÁR PÁL:Csődbűntett
(Magyar Jog 1994/8.)
27.)TÓTH MIHÁLY:Piacgazdaság és büntetőjog
(Magyar Jog 1995/11.)
28.)TÓTH MIHÁLY:Gazdasági bűncselekmények az alakuló joggyakorlatban
(ELTE-JOTOKI 1996.)
29.)TÓTHNÉ MAGYARI CSILLA:Töprengések a BTK.290.§.(5) bekezdése szerinti csődbűntettről (Ügyészek Lapja 1996/1)
30.)VARGA CSABA:A jog mint folyamat
(OSIRIS 1999.)
31.)VARGA CSABA:Előadások a jogi gondolkodás paradigmáiról
(OSIRIS 1999.)
32.)VARGA CSABA(szerk.):Jog és filozófia
-EUGEN EHRLICH:Szabad jogtalálás és szabad jogtudomány
-RUDOLF von JHERING:Küzdelem a jogtudományért
-RUDOLF STAMMLER:A helyes jog
-RUDOLF STAMMLER:A jogtudomány elmélete
33.)WIENER A.IMRE(szerk.):Büntetendőség,büntethetőség (Büntetőjogi tanulmányok)
(KJK 1998.)
-WIENER A.IMRE:Büntetőpolitika-büntetőjog
-LIGETI KATALIN:A jogállami büntetőjogról
-NAGY FERENC:A nullum crimen/nulla poena sine lege alapelvről
-WIENER A.IMRE:Büntetendőség-büntethetőség
34.)WIENER A.IMRE:A büntetőjog forrásairól
(Magyar Jog 1999/4.)
[1] A bírói kazuisztika és a jogi rendszer egyéb rétegei közti kapcsolat elemzése bővebben:
POKOL BÉLA:A jog szerkezete;II.RÉSZ:A Jog szerkezete (49.-241.old.)
POKOL BÉLA:Jogbölcseleti vizsgálódások;III.-IV.-VI.fejezetek (43.-67.,76.-87.old.)
VARGA CSABA:A jog mint folyamat;különösen a Jogalkalmazás kérdőjelei c.fejezet (271.-322.old.)
VARGA CSABA:A bírói ténymegállapítási folyamat természete
VARGA CSABA:Előadások a jogi gondolkodás paradidmáiról;V.,VI.fejezetek (199.-281.old.) c.művekben.
[2] EUGEN EHRLICH:Szabad jogtalálás és szabad jogtudomány;in.VARGA CSABA(szerk.):Jog és filozófia
[3] Igen szemléletes a bírói kar teljes egészében a törvény szövegéhez való kötésének kudarcára a napóleoni Franciaország pédája.A szabályozás hatására az ítéletek csak a döntés jogszabályi alapját jelölték meg.Az indoklást gyakorlatilag kihagyták az ítélet szö-vegéből.Igy a döntést megalapozó indoklás,jogszabályértelmezés bíróságok által alkalmazott technikája rejtve maradt a szakma és a nyilvánosság előtt.A szabályozással a bírói jogértelmezést nem sikerült megszüntetni,ugyanakkor a határozatokban meg nem jelenő indoklás miatt a társadalomban megrendült a kiszámítható igazságszolgáltatásba vetett hit.
[4] A tétel az összehasonlító jogtudomány egyik alaptézise.Bővebb kifejtése:RENE DAVID:A jelenkor nagy jogrendszerei c.műben
[5] N.D.MacCORMICK/R.S.SUMMERS(szerk.):Interpreting Statutes.A Comparative Study
[6] Ehhez lásd:POKOL BÉLA:A jogértelmezés alapjai (A szövegréteg működése)
DUDÁS GÁBOR:A bírói jogértelmezés lehetőségei a magyar közigazgatási bíráskodásban
[7] A magyar bíróságok EU-csatlatozásával kapcsolatos problémákat részletesen tárgyalja:
KECSKÉS LÁSZLÓ/MACZONAKI MIHÁLY:A jogharmonizáció ;in.LOMNICZI ZOLTÁN(szerk):Európai intézmények és
Jogharmonizáció
KECSKÉS LÁSZLÓ/MACZONAKI MIHÁLY/SZÉCSÉNYI LÁSZLÓ:Jogharmonizációs kötelezettségeink és lehetőségeink
[8] Elvi jellegű határozatok:az 1997.évi LXVI.tv.hatálybalépése előtt az Elvi Döntés,az Irányelv,illetőleg a normatív kötelező erővel nem rendelkező Kollégiumi Állásfoglalás.Ezek helyét a tv. hatálybalépése után a Jogegységi Határozat vette át.
[9] N.D.MacCORMICK-R.S.SUMMERS:Interpreting Statutes…
[10] Az interpretatio a görög hermeneia szó latin megfelelője.Eredetileg jóslást(égi jelek megfejtését,madárjóslást)jelentett.Később a szót a szövegek értelmezésének megjelőlésére használták.(A szó alkalmazása a vallási életben és a jogi szakmában vált általáno-sá.)
(SZABÓ MIKLÓS:A jogdogmatika előkérdéseiről;183.old.)
[11] POKOL BÉLA:Jogbölcseleti vizsgálódások (43-57.old)
[12] SZABÓ MIKLÓS elemzése alapján három nagyobb irányzatot különíthetünk el a témával kapcsolatban.Ezek a következők:
-A pozitivista felfogás sajátossága,hogy az értelmezés és a döntés közti kapcsolatban az értelmezés határozza meg a döntést.,a jogszabályok pedig az értelmezés lehetséges irányait szabják meg.Szintén ezen irányzathoz köthető az az álláspont,mely szerint a jogértelmezés a többi értelmezéstől elkülönült típust képvisel.Sajátossága pedig az,hogy speciális jogi eljárásokban fejeződik ki.
-A jogi realizmus iskolájának tanításai szerint az írott jogszabályok csak nagy általánosságokban kötik meg a jogértelmezést, így annak a valóságban igen nagy mozgástere van.Az értelmezés és a döntés kapcsolata tekintetében a döntés primátusát hangoz-tatják.Az értelmezés ebben a felfogásban csak mint a döntés utólagos igazolása kap szerepet.
-A jogi hermeneutika osztja a jogi realizmus a jogszabályok és az értelmezés közti viszonyról alkotott álláspontját.Különb- ség van azonban e két iskola döntés és interpretatio kapcsolatáról alkotott elméletében.A jogi hermeneutika az értelmezésnek és a döntésnek egyforma szerepet tulajdonít a jogi eljárásban.Döntés és interpretatió együtt,és egymásra tekintettel jön létre az eljárás során.
(SZABÓ MIKLÓS:A jogdogmatika előkérdéseiről;188.old.)
[13]R.ALEXY ./R.DREIER.:Statutory Interpretation in the Federal Republic of Germany c.tanulmány alapján.(73.-122.old.)
(R.D.MacCORMICK/R.S.SUMMERS:Interpreting Statutes.A Comparative Study)
[14] Az idézet helye:FÖLDI ANDRÁS/HAMZA GÁBOR:A római jog története és institutiói (72.old.)
[15] A fenti nézetek kifejtése magyar nyelvű fordításban:
EUGEN EHRLICH:Szabad jogtalálás és szabad jogtudomány
RUDOLF VON JHERING:Küzdelem a jogtudományért
RUDOLF STAMMLER:A helyes jog
RUDOLF STAMMLER:A jogtudomány elmélete
IN.:VARGA CSABA(szerk.):Jog és filozófia (Antológia a század első felének kontinentális jogi gondolkodásának köréből.)
[16]Elsősorban RONALD DWORKIN,illetőleg JOHN RAWLS munkásságát kell itt kiemelni.E szerzők elméleteihez lásd:
RONALD DWORKIN:Taking Rights Seriously
RONALD DWORKIN:Freedom’s Law (The Moral Reading of the American Constitution)
JOHN RAWLS:Az igazságosság elmélete
[17] Az értelmezés eredménye alapján felállított tipológia:
-INTERPRETATIO SECUNDUM LEGEM:A norma valódi tartalmát meg nem változtató értelmezés.(INTERPRETATIO DECLARATIVA egyik típusa.)
-INTERPRETATIO PRAETER LEGEM:Ez az értelmezés úgy választ a bizonytalan normaszöveg jelentései közt,hogy azzal nem fordul szembe.(INTERPRETATIO DECLARATIVA másik típusa.)
-INTERPRETATIO CONTRA LEGEM:Az előző kettőnél radikálisabb értelmezés,mely korrigálja a ratio legist,így szembe- fordul a normaszöveggel.Ezen belül két további csoportot lehet elkülöníteni:
a.)INTERPRETATIO EXTENSIVA:A kiterjesztő értelmezés,melynek szélsőséges esete egy ÚJ NORMA értelmezés so-rán történő megalkotása.
b.)INTERPRETATIO RESTRICTIVA:A megszorító értelmezés,aminek a DESUETUDO a szélsőséges esete,mely elte-kint a normaszöveg alkalmazásától.
[18] A nem kétértékű logikai modellekhez lásd:
JOHN B.ROSSER/ATWELL R.TURQUETTE:Többértékű logikák
GILBERT RYLE:Formális és informális logika
LOFTI A.ZADEH:Életlen logika
IN:BÓDIG MÁTYÁS/SZABÓ MIKLÓS(szerk):Logikai olvasókönyv joghallgatók számára
[19] A joghézag speciális esetét képezi az ún.rejtett joghézag,mely elemzése KARL LARENZ német jogtudós nevéhez köthető.Rej-tett egy joghézag akkor,ha egy esetre ugyan konkrét jogszabályi rendelkezés vonatkozik,de ez ellentétes ugyanazon jogszabály ál-talános rendelkezéseivel.Adott esetben az általános rendelkezés a konkrét jogi rendelkezés mellé kivétel,vagy kivétel alóli kivétel beiktatását tette volna szükségessé a jogalkotó számára.Ennek az anomáliának a kiküszöbölését LARENZ a teleológiai redukció módszerével látja megoldhatónak.Ez valójában egyfajta joganalógikus jogértelmezés alapján hozott contra legem döntést jelent, mikor a bíró az általános jogelv által kívánt kivétel-vagy kivétel alóli kivétel-beiktatásával hozza meg ítéletét.
A rejtett joghézag és KARL LARENZ elméletéhez bővebben:
POKOL BÉLA:A jog szerkezete (145-151.old.)
[20] A NULLUM CRIMEN/NULLA POENA SINE LEGE elve.Ezen alapelv részletes elemzéséhez lásd:
NAGY FERENC:A nullum crimen/nulla poena sine lege alapelvről
IN.:WIENER A. IMRE(szerk.):Büntetendőség,büntethetőség (Büntetőjogi tanulmányok)
[21] Az LB. által a határozatban konkrétan hivatkozott jogirodalmi művek:
ANGYAL PÁL:A magyar büntetőjog kézikönyve (105-106.old.)
A büntető törvénykönyv kommentárja,1968 (38.old.)
Magyar büntetőjog,Kommentár a gyakorlat számára,1995 (3.old.)
FÖLDVÁRI JÓZSEF:Magyar Büntetőjog Általános Rész
NAGY FERENC:A nullum crimen/nulla poena sine lege alapelvről A jogalkotó céljára vonatkozó megállapítások az 1961-es BTK.miniszteri indoklásának szövege alapján kerültek be a határozatba.
[22] „Ha egy jogszabály törvényi tényállása túl elvont,túl általános,akkor a jogszabály rendelkezése a jogalkalmazó belátása szerint kiterjeszthető,vagy beszűkíthető.Az ilyen szabály lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre,a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára,a jogegység hiányára.Ez csorbítja a jogbiztonságot.”(1160/B/1990 AB.hat.)
[23] Hasonló álláspontot képvisel az LB. BH 1997/512.számon közzétett eseti ítélete is.
[24] A BTK.28.§-nak rendelkezéseit értelmező bírósági határozatok (a vizsgált időszakban):
BH.1999/4,BH.1998/258,BH.1996/10,BH.1995/258,BH.1992/290,BH.1992/159.
[25] A BTK.36.§-nak rendelkezéseit értelmező bírósági határozatok (a vizsgált időszakban):
BH.1998/517,BH.1998/409,BH.1992/364
[26] NAGY FERENC/TOKAJI GÉZA:A magyar büntetőjog általános része (53.old.)
[27] NAGY FERENC:A nullum crimen/nulla poena sine lege alapelvről (160.old)
IN.:WIENER A. IMRE(szerk.):Büntetendőség,büntethetőség (Büntetőjogi Tanulmányok)
[28] 1999-ben például az összes nyelvtani jogértelmezési módszert alkalmazó bírósági határozatoknak csak mintegy 35%-a az olyan ítélet,ahol a grammaticai interpretatio önállóan használt technika.A többi határozatban ez a típusú jogértelmezés kiegészül eltérő interpretatiós módszerekkel.
[29] A BTK.333.§(2.)-t hatályon kívül helyezte az 1999.évi CXX.tv. 44.§(1.) rendelkezése. (Hatálytalan 2000.III.1.-től.) Ugyanezen tv. 6.§(5.) fogalmazta újra a kár fogalmát,ami bekerült a BTK.137.§(5.)-ba.Eszerint a kár a bűncselekménnyel a vagyonban oko-zott értékcsökkenés;vagyoni hátrány,vagyonban okozott kár,és az elmaradt vagyoni előny.Ezzel a szabályozással a büntetőjogi ér-telemben vett kár többé nem jelent szűkebb vagyoncsorbulást,mint a pogári jogiértelemben vett kár.(PTK.355.§(2.))Mindez a luc-rum cessans jogintézményének büntetőjogba történő átemelésének köszönhető.
[30] A jogegységi eljárást a legfőbb ügyész kezdeményezte az 1997.évi LXVI.tv. 29.§(1.) rendelkezéseire tekintettel.
[31] LB. Bf.IV.1095/1995/8.sz. határozat.
[32] LB. Bf.V.1729/1997/7.sz határozat.
[33] Ehhez lásd:HORVÁTH/KERESZTY/MARÁZ/NAGY/VIDA:A magyar büntetőjog különös része (714.-715.-716.old.)
[34] TÓTH MIHÁLY:Gazdasági bűncselekmények az alakuló joggyakorlatban (15.old.)
[35] A csődbűntett -BTK.290.§-,illetőleg a hitelező jogtalan előnyben részesítése -BTK.291.§- delictumainak alanyi oldalára vonat-kozó értelmező rendelkezés a BTK.291/A.§.Ez a következőket mondja ki:
291/A.§ (1) A 290.és 291.§-ban meghatározott bűncselekményt tettesként az követi el,aki a gazdálkodó szervezet (adós)
vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult,akkor is,ha a fizetésképtelenség,a vagyon csökke-
nése a gazdálkodó szervezet (adós) vonatkozásában áll fenn,és a tettes a gazdálkodó szervezet (adós) hitele-
zőjének kielégítését hiúsítja meg.
(2) Az (1) bekezdést akkor is alkalmazni kell,ha a vagyonnal történő rendelkezés alapjául szolgáló jogügylet ér-
vénytelen.
[36] A jelen ügyben másodfokon eljárt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság nem tartotta helyesnek a városi bíróság jogértelme-zését,ezért az elsőfokú ítéletet megváltoztatta.Jogosulatlan gazdasági előny megszerzése és magánokirat-hamisítás bűncselekmé-nyének elkövetése miatt halmazati büntetést szabott ki.A végzés indoklásában jogdogmatikai és bírói gyakorlat alapján történő in-terpretatiot alkalmazott.(Konkrétan a BH.1981/142,BH.1993/218,BH.1993/271sz. eseti határozatok kerültek hivatkozásra.)A kon-textuális jogértelmezési módszer itt már nem került felhasználásra.
[37] TÓTH MIHÁLY véleménye szerint a BH.-ban vastag betűvel szedett „sommázat” félreértések okozója lehet.Ez véleménye sze-rint arra utal,hogy a számviteli fegyelem megsértése és a csődbűntett egymással alaki halmazatban állhat.Ez természetesen nincs így.A hivatkozott szerző szavaival élve: ”…a döntés figyelmes tanulmányozása nyilvánvalóvá teszi,hogy a konkrét ügyben a fel-számolási eljárás előtt és után elkövetett számviteli szabályszegések időben és térben jól elkülöníthetők.” A konkrét ügyben ezért tehát anyagi halmazat megállapításáról van szó.
TÓTH MIHÁLY:Gazdasági bűncselekmények az alakuló joggyakorlatban (92.old.)
[38] 1999-ben a vizsgált anyagi büntetőjogot érintő határozatok közt a joglogikai interpretatio alkalmazására nincs empírikus példa.
[39] Erre a jelenségre kitűnő példa az argumentum a contrario,illetőleg az argumentum a simile joglogikai maximáknak az egymás mellé állítása.
[40] Az említett probléma megosztja a szakembereket.Pl.:LIGETI KATALIN tanulmányában tág értelemben analógiának tekinti a kevesebbről a többre való következtetéseket.
LIGETI KATALIN:A jogállami büntetőjogról IN.:WIENER A.IMRE(szerk.):Büntetendőség,büntethetőség (115.old.)
[41] A BH.1997/165.,illetve a BH.1998/521.sz.határozatokat érdemes itt kiemelni.
[42] Ehhez részletesen lásd:
POKOL BÉLA:Jogbölcseleti vizsgálódások (22.old.)
[43] POKOL BÉLA:Felsőbírósági jogértelmezés Magyarországon (7.old.)
Tanulmányban hivatkozott BH.-k:BH.1998/223,BH.1998/412.
[44] Az emberi méltóság alkotmányos alapjogához részletesebben lásd:
RONALD DWORKIN:Taking Rights Seriously
DWORKIN az emberi méltóság alapjogának koncepcióját először Az elhíresült DE FUNIS-ügyben,a Supreme Court által hozott
ítélet kapcsán fejtette ki.
[45] Az okozati összefüggésről részletesen lásd:
GYÖRGYI KÁLMÁN:Az okozati összefüggésről IN.:WIENER A.IMRE(szerk.):Büntetendőség,büntethetőség
[46] Példa erre a 2/1998,a 3/1998,4/1998,illetőleg a 2/1999-es jogegységi határozatok indoklása.
[47] A jogalkotói szándék alapján történő jogértelmezés Magyarországon a ’70-es években (az új BTK. hatálybalépését követő időszakban) kapott igen csekélynek mondható jelentőséget,de ez azonban a ’80-as években már nem volt tapasztalható.
Ehhez lásd:
POKOL BÉLA:Felsőbírósági jogértelmezés Magyarországon